Egység, 1991 (3-7. szám)
1991-01-01 / 3. szám
MINDEN ZSIDÓ LAPJA Kidé ünnc|»ck Tu bisvát, a fák ünnepe Svát hónap 15־e - héberül chámisá ászár bisvát, röviden tu bisvát -, amely ebben az évben a polgári időszámítás szerint január 30-ára esik, a zsidó hagyomány szerint a fák ünnepe. A Tál műd hun, Ros HáSáná traktátusban ״a fák újéve” néven szerepel, és bölcseink szerint ezen a napon dől el, melyik fa fog fejlődni, nőni, dús gyümölcsöt hozni, és melyik sorvad, fonnyad el, melyiket tépi ki a vihar. Több halachikus kérdés van, amelyben döntő, hogy a fát svát 15. előtt vagy után ültették el. Azünep nem kötelez munkaszünetre, nincsenek különleges imák, és fő jellemzője az a kedves szokás, hogy ezen a napon minél több gyümölcsöt eszünk. Főleg olyan gyümölcsöket szoktunk fogyasztani, amelyek Izraelban teremnek, s amelyeket már a Tóra is említ, például szőlőt, fügét, datolyát, gránátalmát, olajbogyót. Európában, így Magyarországon is, elterjedt szokás volt tizenötféle gyűmölcsöt enni, emlékezésül svát 15-ére. Annak idején kincsnek számított egy narancs: ha megvették a méregdrága gyűmölcsöt, csodájára járt az egész család, és gerezdenként ették meg, miközben Erec Jiszráélra gondoltak... Sok hitközségben szokás Tu bisvátünnepséget rendezni, és tizenöt zsoltárt elmondani ilyenkor. A 120-135. zsoltárókát mondják, bennük ezeket a szavakát:....akik könnyekkel vetnek, örömmel aratnak...”, meg azt: ״...kezed munkáját ha élvezed, jó dolgod lesz, és boldog lész, feleséged, mint dús fürtű szőlő házad belsejében, fiaid, mint az olajfák sarjai az asztalod körül...” Az elmúlt száz év alatt, az Erec Jiszráél-i letelepedés és államépítés időszakában svát 15-e új jelentőséget nyert: az ültetések napjává nyilvánították. Az iskolás gyerekek ezen a napon tanítóik vezetésével csemetéket ültetnek a fák újéve tiszteletére' A csecsemők körülmetélését Herzog László, az ortodox hitközség főtitkára végzi, az egyetlen, hagyományosan kiképzett magyarországi mohéi. Felnőtteknek orvossal kell elvégeztetniük a ״műtétet”; a hitközség rabbiságán írásbeli vagy szóbeli igazolást kell kérni arról, hogy az illető zsidó, majd dr. Löwyhez kell fordulni, aki a Szeretetkórházban, kulturált körülmények között helyi érzéstelenítéssel, teljesen fájdalommentesen korrigálja a mulasztást. A brit miiá - Ábrahám Szövetsége - a zsidó nép egyik legsarkalatosabb tétele. Minden zsidónak, akinél ezt gyermekkorában elmulasztották, személyes kötelessége magát körülmetéltetni. A rabbiknak kötelességük ezt elősegíteni. Be kell bizonyítanunk magunk és a világ előtt, hogy nem vagyunk szerződésszegők! A szerkesztő Újítsuk meg a szövetséget! Az elmúlt negyven esztendőben a magyarországi zsidóság nagy része szerződésszegővé vált. Az ateista diktatúra kényszerítő körülményei közepette - és nem utolsósorban a vészkorszakból fennmaradt félelmek hatására - önhibájukon kívül a lehető legkisebbre csökkent azoknak a zsidóknak a száma, akik csatlakoztak Ábrahám Szövetségéhez. Felnőtt egy zsidó nemzedék, amelynek körülbelül kilencven százaléka a szerződésszegés szörnyű ódiumát viseli. Most, hogy megszűnt a kiváltó ok, és a bukott diktatúra romjain kivirágzott a vallásszabadság, meg kell szűnnie az okozatnak is. Minden zsidó szülő joga és kötelessége felújítani a szövetséget, és körülmetéltetni fiúgyermekeit: nemcsak az újszülötteket, hanem azokat is, akiknél ezt annak idején elmulasztották. fa, amelyen a növekedés és fejlődés pontosan követhető. A fa azonban csak akkor válik tökéletessé, ha termést hoz, amelyben nemzedékről nemzedékre a fajta újjászületésének magva rejtőzik. Az ember hasonlatos a fához [5Mózes 20:19.]. Ez a hasonlatosság elsősorban szellemi szemlélettel közelíthető meg: A gyökér a hit, amely eredetéhez köti a zsidót, s amely folyamatosan ellátja szellemi táplálékkal. A törzs a Tóra és a parancsolatok; idővel egyre nagyobb helyet foglalnak el, ahogyan a fa törzse és lombozata is egyre növekszik. De a termés - amely mindennél inkább igazolja a fa létjogosultságát - az ember jó cselekedetei: a tettek, amelyek másoknak is hasznára vannak, s hasonló jó cselekedetek magyát hordják magukban. Összefoglalva: a zsidók gyökerei és a kapcsok, amelyek életük eredetéhez kötik őket, Istenben és vallásunk alapelveiben való hitük. Ha a gyökerek nem kapaszkodnak szilárdan a lélek talajába, hiába a vastag törzs, az ágak, a levelek: a fa nem tud eilenállni a szél erejének. A zsidók növekedése, fejlődése és egész mivolta jótetteik, a Tóra és a parancsolatok betartása által válik láthatóvá. Beteljesedésüket végül a termés hozza meg: a többiek javának szolgálata, nagy nemzeti örökségünk fenntartása. Ahogyan bölcseink mondják: a Tórá első parancsa az újjáteremtés - minden zsidónak gondoskodnia kell arról, hogy legyenek zsidók.• A 1RSSSS Sf/4 Rabbi Menachem Schneerson A fő a gyümölcs: az eredmény! Mi lehetne szokványosabb látvány egy közönséges fánál? Első pillantásra úgy tűnhet, nincs rajta semmi, különösebben elgondolkodtató. Mi, zsidók, mégis megtartjuk a fák újévét {svát 15-én), s ez - az ünnepekkel egyébként együtt járó elmélyülésen túl is - hasznos tanulságokat hordoz számunkra. Nézzük mindjárt az elsőt: a legtöbb növény, köztük a fa is, három fő részből áll. Ezek: a gyökér, a szár vagy törzs és a termés (a héj, a gyümölcs és a mag). Mindhárom résznek megvan a maga feladata. A gyökér teszi lehetővé, hogy a növény megkapja a földből az éltető anyagokat. Kapaszkodóul is szolgál a növénynek, hogy a szél ki ne tépje. Nélkülözhetetlen az élethez szükséges tápanyagok megszerzésében, akkor is, ha a levelek segítségével a levegőből és a napsugarakból is megkapja a növény ezek egy részét. A törzs a tulajdonképpeni