Egység, 1990 (1-2. szám)

1990-12-01 / 2. szám

ד־סב ״A Teremtő, a Tóra és a zsidóság­­egy egységet alkot” (Zohár) MINDEN ZSIDÓ LAPJA 9)10« képe, amelyet nem szentségtelenített meg a pogány elnyomók keze, s tisztán, érintet­­lenül őriztetett meg a Szentélyben. Ez a kis korsónyi olaj - amely a Tórá fényét árasztotta - a Chánuká igazi tar­­talma. Nem a fényes katonai győzelmek, amelyeknek talmi csillogását később annyi keserűség homályosította el; nem a hősiesen kivívott nemzeti függetlenség, amelyet szörnyű pusztulás követett - ha­­nem a fény. A Tan fénye, amely bevilá­­gítja a zsidó életet, és máig fenntartotta népünket. A Fény Ünnepének nyolc napján térjünk vissza a tradíciókhoz! Te­­gyük ki ablakunkba a Chánuká-gyer­­tyákat: hadd hirdessék, hogy a magyarországi zsidóság él, és őrzi az évezredes hagyományokat! Chág szá­­méách! A szerkesztő khosz elhatározta, hogy kiterjeszti a gö­­rök kultúra ״áldásait” a leigázott népek­­re, s a görög vallást - a bálványimádást - próbálta rájuk kényszeríteni. A zsidók között is akadtak árulók, akik az asszimi­­lációt választották, s a pogány kultúrát próbálták népszerűsíteni, de többségük elutasította az erőszakos hellenizációt. Ekkor tört ki a mákkábeusok fclkelé­­se. Ez az ellenállási mozgalom nem első­­sorban politikai, inkább szellemi alapokon állt. Jellelmző, hogy akkor érte el tetőpontját, amikor a görög betolako­­dók arra próbáltak kényszeríteni egy öreg zsidót, hogy egyék az áldozati - disznóhúsból... Mátitjáhúfőpapésöt fia - akik közül a legbátrabb később Jehúdá Mákkábi né­­ven vált ismertté - vezette a zsidóság pél­­da nélkül álló szabadságharcát. Ennek a küzdelemnek ma is a kis korsó olaj a jel SZABADSÁGHARC ZSIDÓ MÓDRA Chánuká ünnepének történelmi háttéré­­ben egy kis nép szabadságharca áll. Ez a kis nép, a zsidóság, képes volt nemet mondani egy világhatalomnak. Az új­­korban nemigen találni példát üyesmire; talán csak - lehávdíl - a finneknek a szovjet mamutállammal szembeni, hősi­­es és elkeseredett ellenállása volt ehhez hasonló. A. Második Szentély idején, 3622- ben - a polgári időszámítás előtt 138- ban - a szíriai görögök, Nagy Sándor utódai, leigázták az akkori Kelet orszá­­gait, köztük Erec Jiszráélt is. A zsidók eleinte megtarthatták szellemi autonó­­miájukat: hitük szerint élhettek, joguk­­ban állt betartani a Tórá szent törvényeit. Később azonban IV. Antió­előírások - a szombat, a körülmetélés stb. - állandóságát és szilárdságát. Tehát nem a Tórá betiltásáért harcoltak, ha­­nem az ellen, hogy a Tórái Isten adta szövegként, Isten Tórájaként fogják fel. Ugyanezzel a gondolkodásmóddal: nem a benne foglalt erkölcsi és etikai ér­­tékektől irtóztak, hanem az isteni tör­­vények - az emberi értelmet meghaladó előírások - betartásától, amelyek min­­dennél jobban körülhatárolják a zsidó életmódot, annak magasztosságát és tisztaságát. Ezenkívül - és ez volt a legnagyobb veszély, amelyet a Szentélynek a görö­­gök általi megszentségtelenítése magá­­ban rejtett - szerették volna, és meg is próbálták elérni a menóra meggyújtását, saját, megszentelt helyén, a Héchál ban, hogy éppúgy sugározza fényét, mint az­­előtt - csakhogy a fény a görögök által ״kezelt”, a pogányok keze által meg­­szentségtelenített olajból eredt volna. Ha ezzel a szemlélettel hatolunk mé­­lyebbre a Chánuká valódi tartalmába, megérthetjük ennek az ünnepnek igazi üzenetét.• célravezetőbb elhasználni vagy megsem­­nősíteni azt? Erre a következő választ adhatjuk: bölcseink felhívják figyelmünket, hogy a görögök valódi célja nem az volt, hogy megakadályozzák a menóra fényének újragyújtását, hanem azt akarták elérni, hogy tisztátalan olajjal gyújtassék újra, és pontosan ezért hagyták az olajat a Szentélyben. Ez tehát a lényeges szem­­pont, és ez a Chánuká üzenete is. A görögök hajlandónak mutatkoztak elismerni a Tórá t,sőt el is fogadták volna mint tökéletes szépségű irodalmi alko­­tást, költői művet, tudományos, filozó­­fiai alapvetést stb. Úgy kezelték, mint emberi alkotást, akárcsak saját mitológi­­ájukat (amely emberi találmány, amely­­ben az istenségek emberi arculattal, emberi alakban, emberi jellemvonások­­kai, szenvedélyekkel vannak ábrázolva). Ilyenformán a Tórá korról korra változ­­hatott volna, sőt ügy kellett volna módo­­sulnia, hogy összhangban legyen az uralkodó osztály moráljával és az adott korszak irodalmi eszményeivel, erköl­­cseivel: ez persze elsöpörte volna a vallási A 72S$2S CHÁNUKÁ ÜZENETE Tálmudi bölcseink így írták le Chá­­nuká csodáját: ,A Szentföld megszálld­­sa idején a görögök behatoltak a Héchálba (a Bét HáMikdás - Szent Templom - belső szentélyébe), és meg­­szentségtelenítették az összes olajat. Amikor a hásmóneusok megsemmisítet­­ték a betolakodókat, egy korsó érintetlen olajat találtak. Ez mindössze egy napra volt elegendő. A menóra fényét újra meggyújtották, és az olaj csodálatos­­képpen nyolc napig égett, míg újat nem tudtak készíteni." A Tálmud szövegéből világosan kidé­­rül, hogy az olaj nem véletlenül vált tisz­­íátalanná, hanem szándékosan és céltudatosan szentségtelenítették meg. Fel kell tennünk a kérdést: ha a görögök­­nek az volt a céljuk, hogy kioltsák a me­­nóra fényét, és megakadályozzák újragyújtását, vajon miért szentségtele - áttették meg az olajat? Nem lett volna-e

Next

/
Oldalképek
Tartalom