Bognár Krisztina - Kiss József Mihály - Varga Júlia: A Nagyszombati Egyetem fokozatot szerzett hallgatói 1635-1777 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 25. (Budapest, 2002)

V. Bognár Krisztina: A Nagyszombati Egyetem fokozatot szerzett hallgatói III. Károly és Mária Terézia uralkodása idején (1712–1777)

Az összes fokozatszerzés évenkénti eloszlásának vizsgálatában nagyon fontos áttekinteni a különböző minősítések egymáshoz viszonyított arányát. Már a tanulmány előző részeiben utaltunk rá, hogy az egyetemi címek közül a legalapvetőbb a baccalaureatusi minősítés. Természetes tehát, hogy a legtöbb hallgató ennek a fokozatnak birtokosa volt. Az egyes éveken belül is ez alkotja az avatások legnagyobb részét, jelentősen befolyásolva ezáltal a promóciók összes számát. A magiszteri és doktori cím elnyerése mindig jóval kevesebb hallgató számára volt elérhető, így az ezek odaítélésében bekövetkező változások kevésbé érintették a fokozatok összességét.

A 18. század első felében, pontosabban az 1753-as reform intézkedések bevezetéséig, a bölcsészeti karon a tanfolyam második évét elvégzettek jelentkezhettek a baccalaureusi cím megszerzésére. A teológusok három év scholastica teológia hallgatása után kezdhették meg a promóciós eljárást.190 így minden évben sor kerülhetett valamilyen fokozat adományozására, bár a grafikon jól mutatja, hogy a kiemelkedően sok avatással záruló évek utáni esztendőkben nagyságrendekkel kevesebb hallgató nyerhette el az akadémiai címeket. A jelentős különbségek talán azzal is indokolhatóak, hogy a tartósan magas számú fokozatszerzés a minősítések jelentőségének csökkenését, elértéktelenedésüket eredményezte volna. Az összes promóció száma ebben az időben így is ádagosan 50-100 eset között mozgott évenként.

1753 után, a bécsi mintát követve megszigorították a fokozatok adományozását, így például a bölcsészettudományi karon nem évente,

190

Szentpétery 51. p., Hermann-Artner 43.

P90