Bognár Krisztina - Kiss József Mihály - Varga Júlia: A Nagyszombati Egyetem fokozatot szerzett hallgatói 1635-1777 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 25. (Budapest, 2002)
IV. Varga Júlia: A Nagyszombati Egyetem fokozatot szerzett hallgatói a korai barokk időszakában (1635–1711)
tanultak. A hatodik diák itteni tanulmányai után később, 1643-ban szerzett bölcsész magiszteri fokozatot Nagyszombatban. A 40-es években és az 50- es évek első felében kevesen (évente 1-3), és nem is minden évben jelentkeztek a Pazmaneumba. Fellendülő periódus volt az 50-es évek második felétől 1663-ig a török hadjáratig. Flosszabb kihagyás után 1671-től folyamatosan, minden évben beiratkoztak promoveáltak, volt olyan év, hogy 8-10 fő is jelentkezett. A Pazmaneum mellett korszakunkban a Bécsi Egyetemre is viszonylag sok (55 fő), Nagyszombatban fokozatot szerzett hallgató iratkozott be. Ezekből 26 hallgatót az egyetemi anyakönyvön kívül a Pazmaneum beiratkozási anyakönyvében is regisztráltak, sok esetben egyszerre, esedeg egymás után végezték mindkét helyen tanulmányaikat. 3 hallgató Bécsen kívül még Grazban, 2 fő pedig Rómában is folytatta tanulmányait. A Bécsben tanultak 90%-a szintén nem csak a tudományos minősítését szerezte meg Nagyszombatban, hanem ott végezte tanulmányai egy részét is. Az esetek többségében a filozófiai tanfolyam után mentek teológiát tanulni Bécsbe, néhányan pedig visszajőve a teológiai fokozatot is Nagyszombatban szerezték meg. Voltak viszont olyanok is, akik Bécsben végezték a jezsuita gimnáziumot és/vagy a bölcsészetet, Nagyszombatban pedig bölcsészeiből promoveáltak, ezután esedeg ismét Bécsben folytatták teológiai stúdiumaikat. Nagyszombat és Bécs, sőt Grác egymáshoz való közelsége sokféle variációra kínált lehetőséget. Példaként említhető Chergheő Georgius, aki a gráci gimnáziumba járt, arra nincs adatunk, hogy hol végezte a filozófiát, de Nagyszombatban szerezte meg mindkét bölcsész fokozatát, utána pedig beiratkozott a Pazmaneumba, majd rá egy évre a Bécsi Egyetemre. Táblázatunkban látható, hogy az ötvenes évek végéig némdeg több promoveált ment Bécsbe évente, mint azután. A hatvanas évektől egy-egy fővel találkozunk két-három évenként, sőt hosszabb kihagyással (kivéve az 1672. évet). Ez természetesen nem tükrözi a Bécsi Egyetem magyar hallgatóságának összetételét, hiszen mi az anyakönyvben csak a promoveált hallgatók neveit kerestük vissza. Rajtuk kívül számos magyar diák végezte Bécsben tanulmányait, a fokozatszerzést is beleértve. A nagyszombati promoveáltak közül 39 hallgató folytatta tanulmányait a római Collegium Germanicum-Hungancumban. Az 1579 148 149 148 Kutatásunkban felhasználtuk az egyetem anyakönyveit: „Die Matrikel der Universität Wien.” IV. Band 1579/11 - 1658/59; V. Band 1659/60 - 1688/89; VI. Band 1689/90 - 1714/15. Emellett segítségünkre volt Astrid Steindl: „A Bécsi Magyar Natio anyakönyve 1632-1680” kéziratban lévő munkája. 149 Lásd: Bitskey István: Hungáriából Rómába. A római Collegium Germanicum- Hungaricum és a magyarországi barokk művelődés. Bp., 1996. 228-265. p. 70
