Farkas Gábor Farkas: A Nagyszombat Egyetemi Könyvtár az alapításakor, 1635 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 23. (Budapest, 2001)

Az Egyetemi Könyvtár ősállománya

episztolái (Lyon, 1518), Alcuin homiliái (Lyon, 1520), Petrus Comestor világtörténete (Strassburg, 1503). Ezek a régi kiadások - egy kivétellel - a jezsuita beszerzés előtti évtizedekből több tulajdonosi bejegyzést is tartalmaznak.60 Az antik auktorokat ebben az időszakban egy-egy Juvenalis, Vergilius, Cicero, Quintilianus, Aulus Gellius, spanyol nyelvű Ovidius, és egy szép kiadású Aristoteles képviseli Franciscus Vatablus, kiváló francia humanista interpretálásában. Érdemes még megemlíteni az Újvilág és egyéb távoli országok leírásának viszonylag korai, bázeli kiadását (1532). Simon Grynaeus német filológus gondozásában jelent meg, aki Melanchthon barátjaként például a budai iskolában is tanított rövid ideig. Bázelben a görög nyelv tanára lett, s részt vett az első helvét hitvallás szerkesztésében is. A válogatott szöveggyűjteményben - többek között - érdekességeket olvashatunk Etiópiáról, Perzsiáról, Indiáról, a Szentföldről, a tatárok országáról, és az oroszokról. A szerzők között megtalálhatjuk Amerigo Vespuccit, Marco Pólót és Paulus Joviust.61

Az egyetem alapítása előtt három évvel elkészítette Némethi Jakab a jezsuita kollégium ma is meglévő katalógusát. Mivel a most is megtalálható 1632-es beszerzések között gyakran lelünk 15-16. századi nyomtatványokat, feltételezhető, hogy inkább könyvtárrendezéssel egybekötött katalogizálás történt, s nem a friss beszerzéseket jegyezte be Némethi. Lehet, hogy valamilyen nagyobb hagyatékból kerültek a kötetek a jezsuiták tulajdonába, ám nem kizárt, hogy az arra az évszázadra is jellemző rendetlenség következtében volt kénytelen a könyvtáros katalogizálni illetve, újrakatalogizálni az állományt. Elég utalni arra a megállapításra, amit alig hat évtizeddel később Szentiványi Márton tett, amikor bírálva az előző katalógus hiányosságait, említést tett azokról a könyvekről, amelyeket nem katalogizáltak, illetve azokról a kötetekről, amiket katalogizáltak ugyan, de időközben elvesztek. S akkor még nem számoltunk azokkal a kötetekkel, amelyek katalogizálás nélkül tűntek el ezekben az évtizedekben, valószínűleg örökre. Majdnem egy évszázaddal később az 1773-as inventárium összeírói megjegyezték, hogy a rendetlenség miatt az Egyetemi Könyvtárban majdnem 2000 kötet feküdt a földön.62

Némethi által katalogizált régi kiadások között az ősnyomtatványok domináltak: több Biblia-kiadást, Szent Ágoston, Petrus Tartaretus, Baptista de Salis, Jacobus Wimpheling és IX. Gergely pápa Decretálisa. Az antik szerzők közül, talán nem meglepő módon, a 16. század közepén megjelent kritikai apparátussal ellátott munkákat szerezték be. Ilyen volt Aristoteles műve Angelus

60 VÉRTES Y 1964. 109-111.

61 Ant. Tyrn. 1615/5.

62 ADATTÁR 17/2. 153. "Quae omnia fieri opus eral, ad corrigendum disordinem veteris calalogi, in quo universim, libri, non debilo ordine hactenus inscripti süni, quamplurimi non inscripti. Nec pauciores ex inscriptis deperditi aut alienali. " — Haiman-Muszka- Borsa 1997.65.

XXXI