Ács Tibor: Hadi tanfolyam a Bölcsészeti Karon és a Pesti Egyetemi Légió 1848-1849 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 22. (Budapest, 2001)

II. A pesti egyetemi légió megalakulása, katonai tevékenysége a téli és tavaszi hadjáratokban, 1849. január–április

tisztsegédek, beoktatók jártak el, leginkább kitűntek a márczius 22-én vívott Maros mellett kis-zombori csatában.”244

Keményfi József őrnagy a továbbiakban röviden foglalkozik a légió zászlóaljjá alakulásának genezisével. Kifejtette, hogy a kiszombori ütközet óta, Derra Kálmán őrnagy, a 2. dandár parancsnoka közreműködésével, de ami nem mellékes, „magának a légiónak is kívánatéhoz és rendeltetéséhez képest, legerélyesebb eljárásom oda irányul, hogy e csapat egy egész zászlóaljjá szaporodhatnék, és pedig egy olly zászlóaljjá, melly vitéz tulajdonaival, a haza legkitűnőbb zászlóaljai mellett semmiben hátra ne maradjon.” Közhírré tette azt is, hogy a pesti egyetemi légiónak ilyen honvédzászlóaljjá történő átszerezéséhez az „engedelem a toborzásra megadatott”. Ezért fordul felhívásban lelkesítő sorokkal minden fiatalhoz, egyrészt azokhoz a diákokhoz, akik még nem állnak fegyver alatt, másrészt olyan ifjakhoz, akik csak mozgó és szabadcsapatokban szolgálnak, hogy csapjanak fel honvédnak a pesti egyetemi légióból alakuló honvédzászlóaljba. Újonc honvédként olyan harcostársak közé fognak kerülni, akik tudományban és tettben, a jelenben és jövőben a hazának elszánt és bátor védői. Olyanok társaságában fognak szolgálni, akik mint a tudományegyetem hadi tanfolyamának volt tanulói, jelenleg már mind hadi tanítókká váltak. Az elméletileg és gyakorlatilag képzett légiótagok által a leendő zászlóalj újonc honvédéinek kiképzése gyorsan végre lesz hajtva.

Felhívásban a parancsnok arra is rámutatott, hogy sok fiatal otthon azon mélázik, milyen pályára szánja magát, olyan időben, amikor „minden hivatal hadi szint ölt.” Ezért azokban az itjakban, akikben erő és hazaszeretet van, azok számára most a legszebb hivatás, hogy „fegyvert ragadva, rendes zászlóaljba álljon, és legyen a hazának közvédő hivatalnoka.” Jelenleg az egész hazáért, nem csak egyes vidékeknek az ellenségtől való megtisztításáért folyik a harc és amíg ki nem lesz űzve az ellenség földünkről, „mindaddig fegyverbe akarunk áIlani, mint rendes négy évre esküdött honvédjei az országnak.”

Szenvedélyes szavakkal fordul Keményfi őrnagy a fiaikért és jövőjükért aggódó szülőkhöz, hogy fiújukat küldjék el honvédnak a légióból alakuló zászlóaljba. „Add a haza rendes és szent zászlója alá, - írta - mert meg van mondva a hazáról: „in hoc signo vinces”, - e jegy alatt leszen győzelmes!” A dicső elődök példájára kell harcolni az utódokért, mert most fektetik le újra az ezeréves haza történetének és a magyar szabadságnak nagy alapkövét. Az ifjakat féltő szülőket azzal nyugtatja meg, hogy a fiatalság most sehol sincs biztonságban és a jelenlegi vész közepette, aki viszonylagos biztonságot keres az csak a hadseregben.

Uo.225.0.

89