Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
III. Tamás Lajos, a tudós és tanár
241 “on peut considérer ce phénoméne comme un des aspects, constants du langage; c’est done une de ses lois“. Fejtegetéseinek középpontjába Tamás a hagyományosan Fokozatosnak nevezett hangváltozásokat állítja, amelyek a másik jeles nyelvész, Gombocz Zoltán nézete szerint is “a hangkép és a mozgáskép fokonkénti, észrevétlen átszervezödéseként jelentkeznek. Ez a lassú, de folyamatosan át- és újjáalakulás nemcsak az egyes hangtípusokra, hanem a nyelvi hangok egész rendszerére jellemző. A hangváltozások tekintetében - mint Tamás rámutat - a nyelvészek többsége a tudatosságnélküliség híve, még akkor is, ha közelebbről nem mindig indokolják meg ezen álláspontjukat. Wundt szerint például “a hangváltozásokat az azokat átélő egyének először is közvetlenül nem tapasztalják, másodszor pedig különben is csak aránylag nagy időközben észlelhetők“. Hasonlóképpen nyilatkozik H. Paul, E. Sievers, A. Meillet, Kr Nyrop, J. Vendryes és sokan mások. O. Jespersen úgy vélekedik, hogy “a hangváltozások és általában az összes nyelvi változások elterjedését mások nyelvi szokásainak tudatos utánzása magyarázza“. Tamás Lajos megállapítja, hogy a hangváltozások senkitől meg nem figyelt és így észre sem vett lefolyását éppen a beszédhangképzö mozgások gépies jellege teszi lehetővé. Ezek a mozgások pedig egyáltalán nem a “gondolkodó én", hanem egyértelműen a “szokásszerű én“, közösségileg meghatározott mozgásainak körébe tartoznak. Azt is megvizsgálja, hogy milyen szerepet játszik az egyén a hangváltozások létrejöttében. Ki a kezdeményező? Az egyén vagy pontosabban egyetlen egyén, akit a többiek csak utánoznák, mint Saussure is vallja, vagy pedig csupán egyetlen lendület mozgatja az egész társadalmat, annak egyes csoportjait? Arra a következtetésre jut, hogy a “mozgató“ ugyan az egyén, de kizárólag úgy, mint egyvalaki a nyelvközösségből Az egyén nem “mozoghat“ kénye-kedve szerint beszédhangjai képzésekor Artikulációs mozgásrendszerét, annak egy részmozgását csakis abban az irányban érheti módosulás, amely egybevág a társas beszélő automatizmus adott nyelvenként fennálló mindenkori és mindenholi lehetőségeinek irányával. Vagyis, hangváltozás csak úgy és akkor jöhet létre, ha azt egyidejűleg többen valósítják meg ugyanabban a nyelvközösségben.
