Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
III. Tamás Lajos, a tudós és tanár
236 A toszk -na kettőshangzót a gegben -ne képviseli, melyet a legtöbb helyen -»-nak ejtenek. Jellegzetes toszk sajátság a szóvégi zár- és fúvóhangok zöngétlenülése (djeg-djek = elégettek). Emiatt például a főnevek határozott és határozatlan alakja a toszkban mássalhangzóváltozást mutat (garth-gardhi). A toszk mb, nd, ngj a gegben m-mé, «-né, illetve nj-nyé egyszerűsödik a dibrai nyelvjárás kivételével (mbaroj-maroj = befejezek, ndryshim-nryshim = különbség, ngjeshur-njeshun = övezett stb.). Több hangtani eltérés találkozása egyazon megfelelő szóban gyakran jelentősebb alaki különbséget eredményez (punuem (un) - punuar, ngjeshur - njeshun, dhémp - dhamb stb.) Alaktani szempontból a következő eltérések a legfeltűnőbbek: az imperfektum végződései, a jövő idő képzésében jelentkező különbözőség (a gegben az ún. újlatin típus használatos a habev segédigével, délen pedig az ún. balkán nyelvi típus az akarni jelentésű segédigével). A feltételes módnak is van északon újlatin típusa, emellett azonban mind északon, mind délen a balkánnyelvi típus is előfordul. A leglényegesebb különbség azonban a főnévi igenév megléte, illetve hiánya. Ez az igealak ugyanis délen teljesen eltűnt és csak egy-két maradványa van, északon azonban elevenen él, különösen a shkodrai tájnyelvben. Mondattani különbségek a következők: a geg mondatban két cselekvő (me thané, me shkue) és egy szenvedő infinitivust (me u la), a toszkban pedig csupa conjunktivusszal szerkesztett mellékmondatot (te them, te verni, te lahemi) találunk. Tehát a geg és toszk között nemcsak hangtani, a szavak kiejtését érintő, hanem különböző típusok formájában jelentkező alaktani, sőt helyenként mondattani különbségek is vannak. Ugyanígy idézhetők példák a szókészlet, sőt az alapszókincs területéről is (pl. a tej gegül tarne/, toszkul znmesht). Mindezen különbségek azonban szinte eltörpülnek a geg és a toszk közti egyezések mellett. Értékelve az ismertetett eltéréseket, Tamás Lajos arra a megállapításra jut, hogy az albán nemzeti és irodalmi nyelv, megkésve ugyan, de az orosz, francia, olasz nyelv által követett úton haladt, azaz nem tájszólások fokozatos közeledésével alakult ki, hanem egy meghatározott területi nyelvjárás, a szűkebb értelemben vett toszk alapján. Mivel a toszk és a geg távolról sem különböznek abban a mértékben, mint például a finn-ugor népek főnyelvjárásai, Tamás nézete
