Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe
169 magyar tárgyrag eredetéhez (1957), A szlavisztikai jövevényszó-kutatás néhány problémája (1958). Pálffy Endre (1908. március 12. - 1975. november 16.) irodalomtörténész. Maroshévízen született. Középiskolai tanulmányait a Marosvásárhely! Református Kollégiumban végezte. Kolozsvárott és a párizsi Sorbonne-on járt egyetemre, ahol 1931-ben francia-román szakos tanári diplomát szerzett. 1932 és 1940 között a Nagyenyedi Református Kollégium tanára, 1941-től a naszódi román líceum igazgatója, 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tisztviselője, 1949-től a Budapesti Pedagógiai Főiskola román tanszékének vezetője, 1955-től pedig haláláig az ELTE Román Tanszékének docense volt. A következő egyetemi előadásokat tartotta: A román irodalom története a XIX. században, C. Dobrogeanu-Gherea és a korabeli román irodalom problémái, Fejezetek a román dráma történetéből 1976-ban posztumusz az irodalomtudományok doktora címet adományozták neki. Részt vett a Román-magyar széttár és a Világirodalmi Lexikon szerkesztésében. Főbb müvei: Román társalgási zsebkönyv (1960), amely - a román nyelv iránti érdeklődésnek köszönhetően - hét kiadásban megjelent, A román irodalom története (1961), George Co.fbuc élete és költészete (1973). Számos tanulmánya jelent meg magyar, román, német és francia nyelven. A magyar nyelvű irodalomtörtenetírás jelentős eredménye A román irodalom története című könyve, amelyet a Gondolat Könyvkiadó a szomszéd népek irodalomtörténetét bemutató sorozatában adott ki 1961-ben. A szerzőt az a szándék vezérelte, hogy könyve a tájékozódás vagy esetleg az alaposabb megismerés lehetőségét nyújtsa az érdeklődőknek. Könyvével azonban túllépett a színvonalas ismeretterjesztésen. Egy magyar nyelvű roman irodalomtörténetet az is szükségessé tett, hogy a Bitay Árpád által négy évtizeddel korábban, 1922-ben Gyulafehérvárt kiadott, a maga korában hasznos, irodalmi kapcsolataink feldolgozásában úttörő, de a saját bevallása szerint is csak irodalomtörténeti mutató - amelyről N. lorga elismeréssel nyilatkozott -, már csak a nagyobb könyvtárakban volt fellelhető. Bitay munkáját
