Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe
164 Erdély) társadalmi és esztétikai szempontú különbségeit követi nyomon, továbbá A Dunatáj nyelvi alkata, A Dunatáj irodalmi fejlődése (1946) című tanulmánya, amelyben kulturális régiónk rövid szintézisét adja. Az Apolló című folyóiratban indította el Eminescu-tanulmányait is. Eminescu volt Gáldi egyik legkedveltebb témája és a legnagyobb román lírikus egész életén végigkísérte. Több írásában elemezte versművészetét, melyek közül kiemelnék párat Contribution á /' étude de la syntaxe poétique de Michel Eminescu (Acta Linguistica, 1964. 117- 133), Les variét és expresives de l'hendécasy/abe dans la poésie de Miche! Eminescu (Acta Linguistica, 1962. 137-167), Les Daces vus par Michel Eminescu (Studien zur Geschichte und Philosophie des Altertums, Bp., 1968. 388-394 ), továbbá Eminescu bevezetője (Eminescu legszebb versei Eranyó Zoltán fordításában, Bukarest, 1968) és Eminescu válogatott müvei-hez írt tudományos igényességü jegyzetei (Bp., Európa Könyvkiadó, 1967. 493-574 ). Kereste a költő világirodalmi összefüggéseit is. így felfedte Goethe hatását, párhuzamba vonta műve közös tartalmi jegyeit Vörösmarty, Petőfi, Kölcsey és Ady költészetével s kimutatta a Memento móri eszmei azonosságának több vonását Madách Tragédicíjci- va 1. Gáldi László Emmescuról egy monográfiát is megjelentetett Bukarestben (Stílül poetic al hu Eminescu, Bucure§ti, 1964), amely teljesen új szempontú vállalkozást képvisel a költő művének teljes variánsanyagát felölelő szélesebb összefüggések feltárására, művének stilisztikai és költői nyelvi elemzése alapján. Az Eminescu-mű eddigi exegézisében új szempont Gáldmál a szimmetrikus vizsgálati módszer, amely lehetővé teszi a tartalom és a költői forma szoros összefüggéseinek arányos felfedését és ezáltal Eminescu alkotásmódszerének megvilágítását. Gáldi a hangsúlyt a különböző költői formák elemzésére fekteti: a ritmus, a rímek és asszonáncok alkalmazására, az ismétlések hangulati jelentőségére, a vers zeneiségének elemeire. Könyvének legnagyobb érdeme, hogy Eminescu költői müvét a román költészet egészébe ágyazva tárgyalja, lépten-nyomon kiemeli a költő újító szerepét - többek között számos klasszikus és nyugat-európai versforma, a sorátívelés és a szabad vers alkalmazásában -, s az összehasonlító módszer segítségével kitekintést ad szélesebb körű világirodalmi összefüggésekre és hatásokra egyaránt. Éppen ezért fontos helyet foglal el az Eminescura vonatkozó
