Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe
162 Román Filológiai Tanszék állandó külső előadója lett, de tanított a francia és az olasz szakon is három évtizeden keresztül. A román filológia tárgyköréből a következő előadásokat tartotta: Bevezetés a román irodalomtörténet módszereibe, A régi román írók müvei, A XIX. század román költészete, 1848 román írói, A moldvai román irodalom a XIX. században, A klasszikus román irodalom fejlődésmenete, Történelmi tárgyú román szépirodalom, Caragiale és kora, Eminescu és kora, Eminescu “Luceafarul“-ja, Szövegmagyarázat Eminescu verseihez, Magyar-román irodalmi kapcsolatok, A legújabb román irodalom, A modern román líra (Tudor Arghezi), Bevezetés a román filológiába, A román (neolatin) nyelvek összehasonlító hangtana, Romanisztikai gyakorlatok a szóföldrajz köréből, A neolatin igeragozás rendszere, Keleti és nyugati romanizmus, A balkáni nyelvészet és nyugati romanizmus, A balkáni nyelvészet mai állása, A XVI. századi román nyelv, A XVIII. századi román nyelv, A román nyelv görög elemeinek művelődéstörténeti jelentősége, Az erdélyi román nyelvújítás, A román stílus kialakulása. Román verstani problémák a XX. századi román irodalomban, Fejezetek a leíró román mondattanból, Román nyelvgyakorlat, Az “Erdélyi iskola“ szótárirodalma stb. 1942 és 1949 között az MTA levelező tagja, 1949-től haláláig pedig rendes tagja volt, 1963-ban címzetes egyetemi tanári kinevezést nyert. Pályáját önálló versekkel kezdte; költőnek indult, majd románból készült műfordításokkal folytatta. Az Aradon eltöltött évek nemcsak a többnyelvűség, hanem az egyszerre több kultúrában való gondolkodás élményét is jelentették számára. Ott eszmélt rá Délkelet- és Keletközép- Európa fejlődési összefúggéseire, a magyar-román kapcsolatok fontosságára. Deér Józseffel kiadta a Magyarok és románok című hatalmas gyűjteményes munkát, amelyet az adatanyag gazdagsága révén a magyar tudományos részletkutatás komoly alkotásaként tartanak számon (Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve 1943, 1944. Bp., 1943-1944. Teleki Pál Tudományos Intézet). A két kötet az eseményeknek informatív jellegű bemutatására törekszik, a teljes tudományos igazság alapján, a politikai szempontokat mellőzve. A magyar hatások gazdag adatolása jellemzi a
