Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe
1927 őszétől a budapesti tudományegyetemen helyettes tanár volt, 1934-től pedig a szegedi egyetemen a román filológia előadója. 1938-ban a román nyelv és irodalom tárgyköréből magántanári épesítést nyert. Közben 1936-ban kinevezték a Szegedi Egyetemi' Könyvtár igazgatójává 1940 és 1944 között a kolozsvári egyetemen a román nyelv és irodalom nyilvános rendkívüli tanára volt. A román irodalom története a XIX. század első felében, Klein, $incai és Maior hatása, Román nyelvtan, A román szóalkotás és A román színház és drámairodalom fejlődése címmel tartott előadásokat az 1927/28-as tanév II. félévében és az 1928/29-es tanév I. félévében. Müvei közül kiemelnék néhányat. Adalékok Jovius “Historiarum Mii temporis” magyar vonatkozásainak forrásaihoz (Bp., 1907) című könyvében Paulus Jovius tevékenységén keresztül, egyebek között annak hatását vizsgálja a magyar historiográfiára. Jovius Comóban született 1483-ban, Padovában és Milánóban tanult. Előbb orvosként működött, majd történetírással foglalkozott Élete nagy részét a Vatikánban töltötte, ahol X. Leo, VI Adorján és VII Kelemen pápa egyaránt nagyra becsülte őt és egyházi méltóságra emelte. Tekintettel azonban arra, hogy a Vatikán gazdag irattárral rendelkezett, Jovius a legkitűnőbb forrásokból meríthette adatait. Megírta fél évszázadra terjedő világtörténelmét 1494-től 1547-ig, két kötetben, 45 könyvben, számos magyar vonatkozású eseményre kitérve, mint a Dózsa lázadás, a mohácsi csata, az 1526-1529. évek fontosabb eseményei, az 1532. évi török hadjárat, Gritti és bukása, az eszéki ostrom, a váradi béke, János király halála, Buda ostroma és török kézre juttatása, az 1542 évi kísérlet Buda visszafoglalására, az 1543. évi török hadjárat. Jovius magyar vonatkozásaival nem nagyon foglalkoztak. Sulica ezt a hiányosságot szerette volna pótolni, eloszlatva egyúttal azt a véleményt miszerint nem lett volna megbízható író. Az 1526. évi török hadjárattal, és a 28-dik könyv magyar vonatkozásaival, az 1514-es év lázadásával és a 30-ik könyvvel foglalkozik részletesebben. A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályának alkalmazottjaként mélyrehatóbban foglalkozott és több tanulmányt írt rá vonatkozóan: A Magyar Nemzeti Múzeum családi levéltárai (Bp., 1925), A Múzeumi Levéltár és legújabb gyarapodásai (Kossuth Lajosra vonatkozó újabb adatok (Bp, 1925), A Múzeumi Levéltár gyűjteményeiről (Bp., 1926), A Nemzeti Múzeum levéltárának
