Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe
Foglalkozott Nicolae Iorga Despre adunarea .>/ tipárirea izvoare/or relative la istoria románilor (A románok történelmére vonatkozó források összegyűjtéséről és kinyomatásáról) című tanulmányával, amelyben min: ismeretes - a szerző számbaveszi mindazt, ami a románok történetére vonatkozóan addig megjelent és behatóan elemzi a krónikások írásait. Beszélt a román-magyar kölcsönhatásokról is, mégpedig nemcsak nyelvészeti vonatkozásban, hanem a magyar folklór területén is. Hallgatóit Alexics a román nyelv szeretetére buzdította, Plutarchos szavait idézve: “Nem az a görög, aki görögnek született, hanem az, aki átérzi a görög egységet“. Ha valaki nem beszéli, nem ismeri az irodalmi nyelvet, az arra utal, hogy nincs román kultúrája, nyelvjárást beszél. Alexics György saját példáját említette. Szülővárosában, Aradon megtanulta az ottani beszélt nyelvet, a gimnáziumban később egy latinizmusokkal teli mesterkélt nyelvet, majd az egyetemre kerülve döbbent rá arra, hogy tulajdonképpen nem tud románul. Következésképpen, harmadízben kellett elsajátítania anyanyelvét. Ennek érdekében sokat olvasott, több időt töltött Romániában Hangsúlyozta, hogy szükség van más népek irodalmának és szellemi termékeinek megismerésére. Ö maga hü marad egyetemi hivatásához és teljesíteni fogja a román tudománnyal és kultúrával szembeni kötelességét Mindezeket 1910. január 22-én, a második félév elkezdésekor megnyitó beszédében mondta. Alexics György munkatársa volt a Pallas- és a Révai Lexikonnak, Guttenberg Nagy Lexikon-anak, továbbá a német Brockhaus Lexikonnak. Tevékeny bírálója volt a román és a német napi sajtónak. Egy ideig szerkesztőként dolgozott a Földművelési Minisztérium által kiadott PopomI című hetilapnál Popa Coresi álnevet használva. Számos nyelvészeti, irodalmi és etnográfiai cikket írt magyar, román, osztrák és német tudományos folyóiratokban Magyar nyelvű tanulmányai közül emlitést érdemelnek: Magyar elemek az oláh nyelvben (Magyar Nyelvőr, Bp., 1888), amely egyben doktori disszertációja is volt és a magyar Akadémia Sámuel díjjal tüntette ki, Az oláh nyelv és nemzet megalakulása (Budapesti Szemle, Bp., 1888), Utazásom az oláhok közt (a Kisfaludy-társaság Évkönyve, XXII kötet, Bp , 1888). Több ízben 331 Etevilor inéi. Diseurs de deschidere finnt In Universitäten din Budnpestn (22 innunrie 1910). Sibiw. 1910.
