Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
130 Dosoftei összes rímei, kivéve az 59., a 60. és a 61. zsoltárt, mind kétszótagúak. Példaként a 48. zsoltárt említi, amely kétszótagos és az egyik kivételt, 60. zsoltárt, amely nem kétszótagos. Siegescu utal arra, hogy a román nyelvben sok proparoxitonos szó van (a hangsúly az utolsó előtti szótagon van), de ennek nyoma sem fordul elő a Psaltirea in versun (Verses zso!tároskönyv) című műben, ami arra enged következtetni, hogy a lengyel nyelvben sem fordul elő. A sorok rímelése is épp olyan mint Kochanowskinál, éspedig a a b b, ritkább az a b b a. A fenti összehasonlításokkal Siegescunak az a célja, hogy bebizonyítsa, Dosofteinak a katolikus Kochanowski verses zsoltárkönyve volt mintaképe. Céloz arra az ellenvetésre is, hogy ha Dosoftei valójában Kochanowskit utánozta volna, akkor a bonyolultabb versesformákat is átvette volna tőle, amelyek Kochanowskit kortársai fölé helyezik. Siegescu véleménye szerint Dosoftei és Kochanowski a költészet és a műveltség tekintetében nem emlegethető egy napon Kochanowski, aki Krakkóban és Páduában tanult, jól ismerte Horatiust, Dantét és a többi klasszikust. Dosoftei pedig, aki ugyan ortodox kortársait felülmúlta műveltség tekintetében, a Probota kolostorban végezte tanulmányait, ahol nem volt alkalma megismerkedni a latin klasszikusokkal. Ennek ellenére igyekezett fordításában hűen utánozni Kochanowskit. Iosif Siegescu elemzi a Psaltirea in versuri verselési technikáját és arra a megállapításra jut, hogy Dosoftei “a román poétika legelemibb szabályaival sem volt tisztában, mert ha azt ismerte volna - sok hibájára nem találnánk elég mentséget“'20. Dosoftei legnagyobb hibájaként azt tünteti fel, hogy nem tudta azt, hogy a román és általában a neolatin nyelvek fő prozódikus eleme a szóhangsúly, amelytől mind a szótagok száma, mind a rím is függ. Siegescu szerint Dosoftei nem ismerte a különbséget rím és asszonancia között (olyan rím, amelyben csak a magánhangzók azonosak, a mássalhangzók legfeljebb csak rokonok). Bővebben foglalkozik Dosoftei költészetével mind a hangsúly, mind a szótagok száma és a rím tekintetében. A román vers alapját - mint Siegescu megjegyzi - a hangsúly képezi. A hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok egymás után való következéséből származik a költemény ritmusa. Dosoftei azonban ezt az alapelvet nem 3:"Uo. 18.
