Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
126 ahonnan visszatérve világosságot hoztak magukkal, hogy azt az egyház és a nép között elterjesszék. Siegescu szerint a román irodalom, a román történelem is az unióban leli forrását. Az unió előtt egyetlen román felsőbb iskolát, egyetlen tudományosan képzett egyént nem találunk. Még a magasabb egyházi tisztséget betöltő papok is alig képzettebbek az egyszerű népnél. Az unió után azonban a metropohták a képzettség és műveltség tekintetében helytállnak a többi nemzetek püspökei mellett. Az unió révén új korszak kezdődik a román művelődés történetében. Éppen ezért Siegescu, az unitusok (görög katolikusok) nevében, háláját fejezi ki az unió megvalósítása érdekében tett erőfeszítéseikért: Lipót magyar királynak atyai gondoskodásáért, Kollonich esztergomi prímásnak jóakaratáért és Atanasie püspöknek higgadtságáért és okosságáért. 1897-ben megjelent Iosif Siegescu másik műve, a Dosoftei metropolita mint költő című könyv. Ebben azzal a Dosofteijal foglalkozik, akinek munkássága hosszú ideig ismeretlen volt, noha a román irodalomtörténészek és filológusok felfigyeltek rá. Előítéletek és ellentmondásos feltevések hátráltatták életének és müveinek feldolgozását. Kételyek alakultak ki származását illetőleg és kétségbevonták azt, hogy a román nyelv anyanyelve volt Mindez megnehezítette írásainak megértését. Prózai müveit jelentékteleneknek tartották, költeményeiben idegen kulturális es nyelvészeti hatásokat véltek felfedezni, egyedül fordítóként tartották számon, aki a román költészetben számos idegen verstani elemet honosított meg. Művének forrásai közt Siegescu a következőket említi: Ion Bianu: Dosoftei Psaltirea in versuri, Bucure§ti, 1887; Alexandru Roman egyetemi előadásait, a Candela című egyházi folyóirat 1885-ös számát. Áron Densusianu Istoria limbei .si Hteraturei románé című könyvét; Szenczi Molnár Albert: Énekes könyv-ét, 1891 és több kisebb-nagyobb értekezést, különösen az egyházirodalom köréből. A bevezetésben az egyházi irodalom kezdetét tárja fel. Utal arra, hogy a román irodalom a magyarhoz hasonlóan, egyházi könyvek, biblia és zsoltárok fordításával veszi kezdetét. A legrégibb kódexek is, mint a Voroneti Kódex és a Bolgárszegi Zsoltároskönyv, bibliai szövegfordítások. Feltételezhető, hogy a XIV. század előtt is voltak bibliafordítások, hisz a nép nem élhetett olyan biblia nélkül, amelyet nem értett meg. A XVI. századi reformáció fordulatot jelent a román
