Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Pázmány Péter Tudományegyetem
ségesnek tartja a Kar azt is megemlíteni, hogy a javaslatba hozott ügyet az egyetemi lelkipásztorkodás csak egy részének látja, s kívánatosnak tartja az egész ügynek intézményes rendezését. ”100 Az Egyetemi Tanács előtt 1935. november 26-án ismertette a Kar álláspontját Baranyay Jusztin prodékán. Kiegészítette saját véleményével is: „A Szent Imre Szenátus megoldást abban látja, hogy állíttassák fel egy hivatal, szerveztessék meg két állás. A magam részéről a megoldásnak ezt a formáját szerencsésnek nem tartanám. Meggyőződésem ugyanis az, hogy a szóban forgó kérdés megoldása nem állásszervezés kérdése, hanem elsősorban, talán mondhatnám azt is, kizáróan személyi probléma. Hogy az egyetemi ifjúság lelki életébe hatékonyan bele lehet-e nyúlni, az azon fordul meg, van-e, akad-e olyan papi férfiú, aki a szellemnek kivételes emelkedettségével, a léleknek varázsával az ifjú embert magával szemben odaadó bizalomra, készséges lelki átadásra hangolja. Az a kérdés, van-e a magyar klérusban egy Kari Sonnenschein-szerű jelenség? Ez a kiváló férfiú, mint köztudomású, minden állás és méltóság nélkül a közelmúlt években a berlini egyetem hallgatóira, azoknak legszélesebb rétegeire hihetetlen hatást gyakorolt. Ha mi a hivatalos, tényleg meglevő, de kétségtelenül ki nem elégíthető lelkipásztorkodáson kívül és felül egyetemünk ifjúságának ezen a téren többet, korszerűbbet, valóságos igényeiket jobban kielégítőt akarunk adni, akkor leghelyesebben úgy járunk el, ha megteremtjük az előfeltételét annak, hogy egy igazán elhivatott diáklelkipásztor a maga működését ifjúságunk körében kifejtse. ”101 102 103 ( Nem véletlen a hivatkozás Kari Sonnenscheinre. Az 1929 februárjában elhunyt energikus berlini lelkipásztor munkáját ekkor ismerte meg a magyar katolikus közvélemény. A Magyar Kultúra Könyvtár sorozatának harmadik köteteként Katona Jenő tollából jelent meg 1934-ben életrajza.) Baranyay érvelése hatott. Javaslatára az Egyetemi Tanács felszólította a Hittudományi Kart, hogy javasoljon egy megfelelő papi személyiséget a feladatra. A „két állás” elképzelés tehát ekkor került véglegesen elvetésre. Döntött a tanács arról is, hogy a kinevezendő pap rendelkezésére fognak bocsátani az egyetem központi épületében egy helyiséget, ahol fogadhatja a hallgatókat, és szállást biztosítanak számára a Diákotthonban, hogy így is közelebb kerüljön az ifjúsághoz. Hasonló célból a kinevezendő köteles lesz majd valamelyik diákmenzán étkezni - természetesen az egyetem költségére. Szállás és ellátás mellett „életfenntartási eszközül” 200 pengős tiszteletdíjat irányoztak elő.1"2 Baranyay javaslatát a Tanács ki is egészítette annyiban, hogy a káplán feladatai közé iktatta a hitszónoklatok tartását is, tehát a Kartól ilyen képességekkel is megáldott személy ajánlását várta.1 m A rektor leirata december folyamán érkezett meg a Karhoz. 1936. március 9- én, a III. rendes ülésen Tóth dékán felkérésére Baranyay referált a Kar előtt a fejleményekről. Maga nem mert a kinevezendő személyre javaslatot tenni: „...nem rendelkezem a magyar klérus felett azzal az áttekintéssel, hogy felelősségem teljes tudatában 100 EPL Serédi 41. Cat 662/1939 alatt 101 Tihanyi 1943: 17-18. old. 102 uott. és EPL Serédi 41. Cat 662/1939 alatt 601/1936 és HKL 1b 59. doboz 266/1935-36 103 28
