Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Pázmány Péter Tudományegyetem
Az új évszázadra is áthúzódó pezsgés elérte a fogékony egyetemi ifjúságot is, amit hűen tükröz az 1901-es egyetemi kereszt-mozgalom.19 De ennek a jele a népszerű és hamarosan Szent Imre Körré átalakuló Katholikus Főiskolai Internátus Egylet létrejötte is, melynél Glattfelder Gyula bábáskodott.20 Ilyen körülmények között vetődött fel az egyetemi hitszónoki tisztség felújítása. Jellemző módon, az ötlet nem az egyetemen belülről származott. Boltizár József érseki helynök kérte fel a Hittudományi Kart arra 1897-ben, hogy gyűjtsenek adatokat a hitszónoklatok múltjára vonatkozólag. Pontosabban azt a „normát” kereste, amely szerint a régi exhortátori és hittanári kinevezések történtek.21 22 A kar dr. Bita Dezsőt és dr. Berger Jánost bízta meg a kutatással. Előterjesztésükkel pedig 1897. június 1-jén, a VII. rendes kari ülés 7. pontjaként foglalkoztak. Vázolván a harminc évvel korábban történteket, az akkori döntést „helyesnek, és nem csak méltányosnak, de jogosnak és szükségesnek” ítélték. Lehetőség szerint mindenben a régi, 1868 előtti állapotokat szerették volna feltámasztani, „mert valóban szomorú dolog, hogy a középiskolákról felkerült ifjak ismereteiknek bármely irányban való továbbfejlesztésére találnak itt módot és alkalmat; csupán vallási ismereteik megfelelő fejlesztése és szilárdítása az egyetlen érdek, melyet százféle alakban lehet támadni, de védelmet, vagy legalább menedéket nem találhat sehol, az egészen más rendeltetésű hittudományi karon kívül. De még az esetre is, ha ezen jogos és méltányos kívánságnak teljesítése ez idő szerint nehézségekbe ütköznék, javasolja a bizottság, hogy a Kar sürgesse legalább az egyetemi hitszónoki állás betöltését; s mivel ez a tiszt egymagában egész embert nem foglalhat le, úgy véli a bizottság a kérdést, legalább részben, megoldhatónak, hogy a hittudományi kar bizassék meg saját tagjai közül hitszónokot jelölni, s amennyiben köztük e hivatásra vállalkozó alkalmas egyén nem találkoznék, a Jézustársasági atyák budapesti társháza hivatnék föl, hogy az egyetemi templom szószékének megfelelő ellátásáról a társaság magas műveltségű tagjai köréből gondoskodjék, - mindenik esetben illendő jutalomdíj biztosítása mellett. A bizottsági javaslatot a kar egyhangúlag fogadta el. A dékán ily értelmű felterjesztése nyomán Vaszary Kolos hercegprímás tárgyalt gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszterrel; és francia, olasz és osztrák példák nyomán arra az elvi megállapodásra jutottak, hogy nem lenne helyes „életfogytiglani” állást szervezni, mert megszokottá válna idővel és az ifjúság elunná. A magas szintű megbeszélés ellenére az ügy elaludni látszott, ismét nem történt sokáig semmi...23 24 1900. március 24-én, a Hittudományi Kar 1899/1900 évi V. rendkívüli ülésén, melyen már sokadszorra a kari reform ügye került terítékre dr. Kiss János javasolta, hogy a „homiletika [hitszónoklattan] szakíttassék ki a lelkipásztorkodás-tanból; s ennek előadásával bizassék meg az egyetemi hitszónok, amely hitszónoki állásnak most már betöltését, illetőleg a kar részéről újból való kérelmezését az előadók javaslatba hozták. ” Bár a javaslatnak Kiinger István személyében ellenzője akadt - aki maga sem vitatta a hitszónoklatok fontosságát mégis elfogadták, mert többen is úgy vélték, szükséges, hogy a hitszónoklat elméletét és gyakorlatát ugyanaz a személy tanítsa.21 19 Artner - Hennáiul 1938: 470. old. és EPL Vaszary Cat. 41.1. doboz sz. n. 20 Artner - Hennáim 1938: 471. old. és EPL Vaszary Cat. 41. 3046/1906 és 979/1912 21 Artner - Hermáim 1938: 465. old. 22 HKL la 4. doboz 1897. VI. 1., VII. r. ülés 23 EPL Vaszary 41. Cat. 1394/1912 alatt 4768/1897 24 HKL la 4. doboz 1900. III. 24 ,V. rk. ülés 13
