Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Egyetemi és főiskolai lelkészek közös megmozdulásai
re. Az egyetemi lelkészi munkaközösség találkozói így lassan önképzőkör-jelleget kezdtek magukra ölteni. Mindszenty is elégedetten olvasta a jelentéseket. Örömmel nyugtázta a lelkészek „lelkes buzgóságát”. Leszögezte a régi tételt: az egyetemi lelkésznek varázsos egyéniségűnek kell lennie, de kívánatos, hogy segítse munkáját egy elmélyült és állandósult szervezet, ,, nehogy személyi változás esetén semmi megfoghatót ne találjon az új megbízott”. Ezért is szorgalmazta az ifjúság Mária Kongregációkban történő tömörítését ott, ahol az még nem történt meg. De volt ennek más oka is. Az év júliusának elején Rajk László belügyminiszter „felülvizsgálta” a különböző egyesületek működését, és rengeteget megszüntettetett. A katolikus egyesületek közül csak a szigorúan hitbuzgalmi jellegűek maradhattak fenn: a Szív-gárda és a Mária Kongiegáció csoportjai.455 A még meglévő jogi keretekhez való szinte tüntető ragaszkodást lehet kiolvasni Mindszenty prímás sürgetéséből. Az érsek megkívánta, hogy legalább minden szemeszter elején találkozzanak a kollégák, s egyeztessék a különböző iskolákban folyó előadásaik tartalmát. A lelkészségek jövőjéről pedig így nyilatkozott: „Egyik [ti. szempont], hogy a lelkészségek további felaprózásától tartózkodni kellene. Túl kicsiny csoportok ugyanis nem tudnak átütő erejű munkát kifejteni és mégis lefoglalják a lelkipásztor idejét és energiáját. A másik szempont, hogy a Tudományegyetem ( Tihanyi) és Műegyetem ( P. Szabó ) lelkészsége lehiggadt, mélyreszántó tevékenységről tanúskodó nagy csoportot pasztoráló lelkészség, melyeknek elirányítása a többi kisebb lelkészség számára követendő például szolgálhat. ”456 1947. február 4-5. Az Actio Catholica Főiskolai Bizottságának második nagyszabású konferenciájára az előkészítő munkálatok már 1947 januárjában megkezdődtek. Mihalovics Zsigmond, az A. C. országos igazgatója küldte szét a meghívókat az érintetteknek, és kérte fel a konferencián elnöklésre Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspököt.457 Shvoy Lajos, bár a püspöki kar senioija volt ebben az időben, az ifjúsági lelkipásztorkodás „szakértőjének” számított a testületben. Az 1946. szeptember 6-i püspökkari konferencia éppen ezért bízta őt meg azzal a feladattal, hogy a grémium referense legyen a katolikus kollégiumokkal és internátusokkal kapcsolatos ügyekben.458 A többek között a püspöki kar munkamegosztásáról is döntő 1947. február 25 - 26-i ülés pedig általában bízta meg az egyesületi és ifjúsági ügyek figyelemmel kísérésével.459 A konferencia ügyrendjét az egyetemi lelkészi munkaközösség állította össze: négy nagyobb témakörre szántak fél-fél napot: alapelvek, egyetemi lelkészségek, kollégiumok. szociális helyzet.460 Már az előkészítő anyagok - sajnálatosan anonimitásba burkolózó - összeállítói kijelölték a lelkészségi részről mindenképpen végrehajtandó feladatokat: 455 Mészáros 1989: 62. old. 456 uott. 457 SzfvPL 7495. lt. sz. 152/1947 458 SzfvPL 7227. lt. sz. 1946. szeptember 6-i jegyzőkönyv 459 SzfvPL 7227. lt. sz. 1947. február 25-26-i jegyzőkönyv 460 SzfvPL 7495. lt. sz. 383/1947 110
