Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)

Ujváry Gábor: Egyetemek képviselete az országgyűlésen

54 Domanovszky Sándor: 1935-től a PPTE Bölcsészettudományi Karánsk képviselője a felsőházban; az 1908/1909. tanévtől az Árpád-kori magyar történelem ma­gántanára a budapesti TE-n, ahol 1914. júli­us 16-án nevezték ki a művelődéstörténet ny. r. tanárává, 1948. április 1-i nyugalomba vonulásáig volt a művelődéstörténeti tan­szék vezetője; 1915-től 1., 1926-tól r., 1933-től ig., 1940 és 1949 között t. tagja volt az MTA-nak. Erődi-Harrach Béla: Az 1920-22. évi és az 1922-27. évi nemzet­gyűlésben a szalárdi kerület képviselője volt kisgazda-, majd egységespárti program­mal, az 1927-32. évi országgyűlésen ugyan­ezt a kerületet képviselte szintén egységes- párti programmal; 1904-től a kolozsvári Ke­reskedelmi Akadémián a közgazdaság- és pénz­ügytan tanára volt, 1919. december 30-án ne­vezték ki a budapesti TE Közgazdaságtudomá­nyi Karának ny. r. tanárává, 1934-től 1948- ig a Műegyetem közgazdaságtan és szociálpo­litikai tanszékének vezetője volt. Fabinyi Tihamér: 1931-től a kiskundorozsmai kerület egységespár­ti, 1935-től Pécs NÉP képviselője, 1938 márciu­sában a kormányzó élethossziglani felsőházi taggá nevezte ki; 1924. november 27-én habili­tálták polgári törvénykezési jogból a PPTE-n, melynek Jog- és Államtudományi Karán 1940. áp­rilis 20-án ny. rk. tanári címet nyert; 1940- től 1945-ig az MTA ig. tagja; 1932. október 1-től 1935. március 4-ig kereskedelemügyi, 1935. január 6-tól 1938. március 9-ig pedig pénzügyminiszter volt. Fekete Zoltán: 1928-tól 1937-ig felsőházi tag, 1934-ig a soproni Bányászati és Erdészeti Főiskola, majd a Főiskola Műegyetembe olvadásától a Műegyetem Bánya-, Kohó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom