Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)

Ujváry Gábor: Egyetemek képviselete az országgyűlésen

20

ti arányban - mindvégig abszolút többségben volt. "Minden liberális és demokrata frázis ellenére a hatalom 1918-ig az arisz7

tokrácia kezében" összpontosult.

A számra legjelentékenyebb, ám 1848-as súlyához képest visszaszoruló csoport, a birtokos nemesség az 1860-as és 70-es években a képviselőházi helyek mintegy 60%-át, később már "csak" 35-45%-át foglalta el.

Mivel a parasztság és az egyre izmosodó nagyipari munkásság reprezentánsai nem jutottak-juthattak a parlamentbe, az arisztokrácia és a birtokos nemesség mellett a "középosztály" alkotta a képviselőház harmadik nagy csoportját. Ez a középosztály azonban "apró hivatási, különérdekű és szellemű csoportjaiban széttagolva, egyéneiben és egész foglalkozáscsoportjaiban az uralkodó két társadalmi osztálytól függve, mint önálló erős politikai tényező nem szerepelhetett. Politikai szereplése a vezető osztályok kiszolgálására szorítkozott."

E réteget akár értelmiségnek is nevezhetjük, olyan értelmiségnek, mely - ahelyett, hogy valódi polgárrá vált volna - a nemességhez kívánt hasonulmi, az "úri" normák és viselkedés, az "úri" értékek elsajátítására törekedett. Képviselői részben eleve olyan nemesek voltak, akik "polgári" foglalkozást - többnyire ügyvédit - folytattak; az "alulról indultak" pedig általában a nemességbe tagolódásra, a "fölemelkedésre" vágytak.

A képviselőházban közülük legnagyobb számmal az ügyvédek szerepeltek: 1884-től - az országgyűlési almanachok megbízható adatai csak ekkortól állnak rendelkezésünkre - 50-94 fő, 12- 23,4% közötti arányban, őket követték a nagyrészt kormánypárti