Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)
Kiss József Mihály: Párhuzamos utak. A kolozsvári és a pozsonyi egyetem válságos időszakának történetéhez
149 A végleges elhelyezkedésig Már láthattuk, hogy a kolozsvári egyetem régtől fogva kapcsolatban állt Szeged városával. Szandtner Pál, akit az elhelyezés és berendezkedés intézésére még 1920-ban miniszteri biztos- 74 nak neveztek ki, június elején több alkalommal is Szegeden tárgyalt. A legnagyobb gondot az egyetem intézményeinek elhelyezése, a tanárok lakáshoz-, s a diákok internátushoz juttatása okozta. Az igazságügyminiszter például az ítélőtábla épületét a város megfelelő kárpótlása mellett átengedte, a diákok számára azonban ekkor még csak egy kétszáz fő befogadására alkalmas internátus állt rendelkezésre. Vontatottan haladt a tanárok lakáskérdésének megoldása is, mert "amikor egy lakásba a lakáshivatal egyetemi tanárt akar behelyezni, a bíróság azzal teszi félre az egész ügyet, hogy .. az egyetemnek őszi lemenetele ... még ... nincs ... megállapítva, (s így) ... az egyetemi tanárok ottani elhelyezése nem aktuális." Szandtner éppen ezért kérte a minisztert, hogy az "e- gyetem odamenetele ellen küzdő érdekeltség" aknamunkáját megszüntetendő, mielőbb bocsássa ki az 1921.:XXV. te. végrehajtási 75 rendeletét, melynek megtörténtével a költözés utolsó jogi akadálya is elhárulna. Az egyetem személyi feltételeinek biztosítása végett a tanács azon határozatának jóváhagyását kérte, a- mely szerint: "akik ... visszahonosításukat és régebbi állásaikba való visszahelyezésüket kérik ... állásaikat és szerzett jogaikat 1922 augusztus hó végéig fenntartja és ezen időpontig állásaikat végleg nem tölti be." A kérést a Minisztertanács
