Tanulmányok a magyar felsőoktatás XIX-XX. századi történetéből - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 14. (Budapest, 1991)
Kiss József Mihály: Párhuzamos utak. A kolozsvári és a pozsonyi egyetem válságos időszakának történetéhez
137 Budapesten Az előzőekben már értesültünk arról, hogy a csehszlovák hatóságok 1919. szeptember 22-én beszüntették a pozsonyi orvostudományi- és bölcsészettudományi fakultások működését azzal, hogy a két kar tanárainak még egy évig fizetésüket biztosítani fogják. Mivel azonban a tanárok és egyéb egyetemi alkalmazottak ottmaradását különféle eszközökkel igyekeztek lehetetlenné ten39 ni, azok legnagyobb része egymás után elhagyta Pozsonyt. Az érintett karok képviselői már október elején a Minisztertanács elvi döntését sürgették budapesti elhelyzésük kérdését illetően. Ugyanekkor azt is kérte az Egyetemi Tanács, hogy az akkor még székhelyén működő jogi karról mondja ki a magyar kormány, hogy azt a fenntartott pozsonyi magyar egyetem kiegészítő részének tekinti, s majdan a másik két fakultással együttesen fogja 40 elhelyezni. Miután 1920 elején megszületett az elvi döntés a két menekült egyetem ideiglenes budapesti működéséről, meglehetősen nehéz körülmények között megindult a tanítás. Gondot okozott a megfelelő helyiségek-, felszerelési tárgyak hiánya, s méginkább súlyosbította a helyzetet, hogy mindkét egyetem könyvtárát er e41 deti székhelyeiken visszatartották. Súlyos problémát jelentett 42 mind a hallgatók, mind a tanárok számára a lakáshiány is. A tanulmányi munka során nehézséget okozott az, hogy a hallgatók jelentős része nem tudta bemutatni leckekönyvét, így tanulmányi előmenetelükről bizonyítvánnyal nem rendelkeztek. További nehézséget okozott az, hogy mindkét egyetem iratanyaga székhelyén
