Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)

Ladányi Sándor: A református teológiai akadémiák helye felsőoktatásunkban

59

a barthianizmus recepciójának úttörői voltak. Emellett még sok egyebet is el lehetne mondani a teológiai akadémiáknak a társadalomban és a felsőoktatásban betöltött szerepéről: 1948-ig helyük volt a magyar felsőoktatásban, részesei voltak annak, nem csupán szervezetileg, de belső tartalmukban is.

1948-ban az egyházi élet teljes elsorvasztását kidolgozó, a vallás és egyház teljes megszűntetését húsz évre tempírozó koncepció szerint nem volt helye az új magyar szellemi életben, s így a felsőoktatásban a teológiai tudományoknak, és az azokat oktató tanintézeteknek sem. A kiszorítás fokozatosan és tervszerűen történt. 1948. május 14-én a Magyar Köztársaság kormánya minisztertanácsi határozattal bizottságot küldött ki, hogy a református egyház képviselőivel "mind a Magyar Köztársaság, mind a magyarországi egyházi élet javára, az állam és az egyház együttélésének további egészséges és békés rendjét kialakítsák, tárgyalásokat folytassanak", és megegyezzenek az iskolák államosításáról. A minisztertanácsi bizottság által készített "megállapodási irányvonalat" a Magyar Kommunista Párt Politikai Bizottsága - Rákosi Mátyás elnöklete alatt - május 20- án tárgyalta és hagyta jóvá. /Még aznap megkapta a református konventi "ad hoc" bizottság is/. E tervezet 4.d. pontja kimondja: "Az állami kezelésbe vétel nem érinti a kizárólag egyházi célú, s nem közoktatási jellegű tanintézeteket, így például a teológiai főiskolákat". Ez a "tervezet" - kisebb, a lényeget nem érintő módosításokkal - fogadtatott el a május 22-i "tárgyaláson", majd a június 14-i zsinati ülésen, és az október 7-i ún. "Egyezménv"-be is ez került bele. Ez volt a református