Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)

Török József: A római katolikus Hittudományi Kar a budapesti egyetemen 1913–1950 között

41

len, s az intézetből egy sem fog lelkészként kikerülni."

E rövid apológia után a jelzett négy évtizedes szakasszal kapcsolatban három, további kutatást igénylő témát szeretnék érinteni.

Az első közülük a karon belül végrehajtott tanulmányi reform. Ugyanis joggal merül föl a kérdés: miért 1913 a kezdőévszám? Mert az új ötéves tantervnek, amelyet 1896-tól kezdve készítettek elő, gyakorlati megvalósítása ekkor kezdődött. A teológiai fakultáson 1913-ig négy év volt a tanulmányi idő, bár ennek fölemelésére a kar már majdnem két évtizede készült. A bölcseleti tanszék fölállításáról szóló minisztériumi leirat 1896-ban - figyelemre méltó, hogy a minisztérium felől jött a kezdeményezés! - kívánatosnak mondta az előkészítő évnek, ami már részben megvolt, az egyetemi tanulmányokhoz történő szorosabb kapcsolását, vagyis az ötéves rendszer bevezetését. A részletek kidolgozása és a négyéves kurzushoz ragaszkodó fő- pásztorok meggyőzése csak lassan haladt előre. Mégis, főként Mihályfi Ákos buzgólkodása folytán a jelzett évben a második filozófiai tanszék felállításával megtörtént az átállás az új rendszerre. A tanrendbeli változások, és a tananyag bővülése részleteinek mellőzésével annak jelzése is elegendő, hogy az ötéves kurzus két részre oszlott: az első két évben főként a filozófiai tárgyak, míg a harmadik évtől a teológiai tárgyak kerültek előadásra.

Az 1913/14-es tanév tanulságai alapján a dékán arra kérte az egyházi hatóságokat, hogy a következőkben csak az első évfolyamra küldjenek új hallgatókat, ugyanis az emelt szintű köve-