Hittudományi fakultások és tanintézetek a XX. századi magyar egyetemeken - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 13. (Budapest, 1991)
Borsodi Csaba: A hittudományi fakultások leválasztása a tudományegyetemekről 1950 nyarán
1Q6 A Szovjetunióban már korábban, a térség többi államában viszont szinte azonos időben mentek végbe a változások. Miért volt i- lyen kísérteties ez az egybeesés? Véletlenül, vagy talán egy diktatúratipus sajátos jellemzőjéről van szó? Nyilvánvalóan ez utóbbiról, a minta pedig a sztálini Szovjetunió fejlődése volt. A Kelet-Európábán uralomra jutott, sztálini tipusú népi demokráciák egyik sajátossága a vallásellenes- ség és sz egyházak üldözése volt, még akkor is ha a vallásüldözést az egyház és az állam szétválasztásának nevezték, és az állam és az egyházak között ún. egyezmények születtek. A sztálini Szovjetunióban a programszólamok szintjén a kérdést megoldottnak nyilvánították, hiszen a fejlődés e magas fokán a vallásosság már nem létezik. Hangsúlyozom: ezt csak a hivatalos állami politika szintjén állították. Az uralomra jutott diktatúráknak a követendő példája a Szovjetunió volt. A marxizmus eltorzult sztálini értelmezése szerint a szocialista fejlődéssel az emberek tudatából a vallásosság magától el fog tűnni. A kommunista pártok értelmezése szerint nem árt, ha ezt a folyamatot akár erőszak alkalmazásával, keményebb "meggyőzéssel" is felgyorsítják. Ezt a folymatot szemérmetlenül az állam és az egyház szétválasztásával, a reakció elleni harccal indokolták, és a fejlődés természetes velejárójának tüntették fel. E több évig tartó szisztematikus munkának egyik nagyon fontos mellékszála a magasszintű teológiai képzés intézményeinek, a teológia fakultásoknak az állami felsőoktatásból való kiiktatása volt. Hozzá kell tennem,, hogy az állami felsőoktatáson kívül Kelet- Európiban más felsőoktatási forma 1990-ig nem létezett, az egy
