Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
95arra az esetre is, ha magántanáraikat valamelyik vidéki egyetem nyilvános tanárává nevezték ki. Azzal érvelve, hogy ilyen felelős állást - egyetemi nyilvános tanárságot - nem lehet itt is ott is, állandó utazgatással betölteni, gyakorlatilag megszűntnek nyilvánították ezen magántanárok venia legendijét. (A probléma hátterében a lakásmizéria állt; a javarészt budapesti lakással rendelkező habilitáltak nem adták föl fővárosi lakásukat még az egyetemi kinevezés kedvéért sem, hanem inkább vállalták az ingázást. A vidéki - szegedi,pécsi, debreceni - egyetemek azonban határozataikban kötelezővé tették tanáraik számára, hogy állandó lakóhelyük az egyetem székhelyén legyen.) A karok nyilatkozattételre szólították föl a vidéki egyetemekre tanári kinevezést nyert engedélyezett tanerőiket: kívánják-e venia legendijüket fenntartani a budapesti egyetemen. A meglehetősen direkt kérdésre a legtöbb újdonsült tanár nemleges választ adott. Az eljárás gyors és biztos lehetőséget adott a magántanárok "túlsúlyos" létszámának apasztására. A pesti egyetemnek a viae*re kinevezett magántanárokkal kap csolatos viselkedése a fővárosi és vidéki egyetemek közötti nem * túl barátságos viszonyt is felvillantja. Amíg a Pázmány-egyetemen az 1930-as években létszámcsökkentési, tanszékapasztási in247 tézkedések lépnek életbe, addig a vidéki egyetemek és velük együtt a vidéki kulturális központok kialakítása elsőrendű szerepet kapott Klebelsberg tervei között. A pesti tudományegyetemet, amelynek tanárai soha nem ismerték el magukkal egyenrangúnak egyik vidéki egyetemet, de például a Műegyetemet sem, mindez erősen irritálta. Az egzisztenciális bizonytalanságérzet fokozódása a rendes és a magántanárok közötti személyes konfliktusok számát tovább növelte. A viták legtöbbször tudományos diszkussziók formáját öltötték, s nem egy esetben a sajtó nyilvánossága előtt zajlottak. Egyik ilyen esetben a két eltérő jogállású tanár a "Nép" című antiszemita lapban polemizált egymással, "fajbiológia-el- méleti" álláspontjáról. A vitát követő, a korban oly gyakori sajtóperben a magántanárnak adtak igazat és a rendes tanárt rágalmazás vádjával elmarasztalták. A bölcsészkart igen kínosan
