Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
79 oldhatóak a képviselők. Valójában a habilitáltak ezzel egy újabb csatát vesztettek az egyetemen. És míg a professzionális tanárok a magántanári sorok felhígulásáról, az anyagi érdekek vezette folyamodásokról panaszkodtak, eljárásaikban következetesnek továbbra sem mondható gyakorlatot folytattak. így volt ez akkor is, amikor a képesítés egy részén már túljutott jelöltről kiderült, hogy "betegeskedik", a megértő testület úgy döntött, hogy a szóbeli vizsgáztatás izgalma alól mentesíti. Nem sokkal később a lipótmezei elmegyógyintézet igazgatója levélben érdeklődött a dékánnál: "Van-e tudomása a nevezettnek elmebetegségéről?" A kar a habilitációs eljárás felfüggesztése mellett határozott, majd újabb információk birtokában - melyek szerint a jelölt "a gondnokság alól immár fölszabadult" - ismét elővette az ügyet és minden vizsgázás alól fölmentve habilitálta a jelöltet. A bölcsészeti kar új taherő189 höz jutott, akinek tárgya a "művészeti psychológia". Valódi botrány tört ki egy habilitációs kollokviumon. A vizsgáztató bizottság tagjai egy szakmai kérdés kapcsán egymással keveredtek vitába - az önmagát akkor már valószínűleg kissé feleslegesnek érző jelölt előtt. Miért is lenne baj, ha a tanárok, különféle irányzatok híveiként, polemizálnak egymással - mégha a vizsgaszituáció nem a legmegfelelőbb alkalom is erre -, de az esetet lezáró intézkedéssel már lehetetlen azonosulni: a kollokviumot megsemmisítik és a leendő magántanárt újabb vizs* 190 gára rendelik. Az 1910-es években a tanári testületekben többséget alkotó konzervatív tanárok, az akadémikus tudományosság híveiként a fiatal, az új szellemi áramlatokat követő értelmiségiek magántanári képesítését szintén megakadályozták. Jellemző, hogy a Beöthy Zsolt támogatta Lukács Györgyöt sem azért utasították el 1911-ben, mert csupán csak egy évvel korábban doktorált le - pedig ez a habilitációs szabályzat előírásai szerint elegendő ok lehetett volna -, hanem tárgya miatt. Ahogy a bölcsészettudományi kar fogalmazott: "... mert irodalmi aesthetics nin- 191 csen .
