Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
II. A megszemélyesített pozíció: a magántanári szerep 1848 és 1952 között
6a ban felmerült a gondolat, hogy a magántanári képesítés szabályait meg kell szigorítani, mert a fennálló szabályok szerint könnyebb az egyetemi magántanári cím megszerzése, mint a polgári iskolai vagy gymnasiumi tanári oklevélé". 15^ A bölcsészkar szigorította is a képesítés feltételeit: csak a "kellően felszerelt", azaz a szükséges okmányokkal ellátott folyamodványokat fogadták el. A magántanári cím megszerzésének nehezebbé válását még mindig ellensúlyozta egy sor olyan előny, amely ezzel az egyetemi pozícióval járt együtt.. A 80-as években alakul ki a magántanárok jutalmazásának állandósuló gyakorlata. Ekkoriban még maguk igényelhették a pénzt, s a karok terjesztették fel névsorukat a minisztériumba, ahol - többnyire - jóváhagyták azt s. kiutalták az összegez. Ez az 1880-90-es években 300-500 forint körüli. A jutalomra mint biztos pénzforrásra mégsem lehetett számítani, mert nem egyszer előfordult, hogy a karok lecsúsztak a minisztérium által kitűzött határidőből, s a magántanárok ilyenkor elestek a kért összegtől.'1'55 Magántanári képesítés birtokában könnyebb volt egyéb tudományos, közéleti beosztásba, megbizatásba is kerülpi: magántanári címmel már el lehetett érni a középiskolai tanárvizsgáló bizottság alelnöki posztját, a közoktatási tanács vagy éppen az MTA levelező tagsága közé jutást. Közben a professzionális tanárok merítési bázisa egyre nagyobb lett s így nőtt az "örökös magántanárok" száma is. Akik habilitálásukat elsősorban a további egyetemi karrier első lépcsőfokának tekintették, de már évek, sőt évtizedek óta csak engedélyezett tanárok lehettek - s arra is kicsiny volt az esélyük, hogy a kolozsvári egyetemhez nyerjenek kinevezést -, előbb-utőbb elhagyták a tanári pozíciót. Volt olyan, aki egyszerűen nem tartott előadásokat két éven keresztül s ezzel megsértette a habilitációs feltételeket: így az az ötven éves orvos- magántanár, aki 18 évi egyetemi tanítás után megszüntette óráit, a szabályok (29.§)' értelmében a kar meg is vonta tőle venia le- gendijét. Egy kollégája viszont némileg ünnepélyesebben távozott: lemondott tanítási engedélyéről, mondván, hogy "egy nemze-
