Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
I. A pozíció formális keretei: a magántanári szerep meghatározói 1848 és 1952 között
45 8 0 törzskönyv , ebben nemcsak meghirdetett előadásaikat, hanem az fin azok "tartásával vonatkozásban álló adatokat" is feltüntették; a 29.§ alapján megszüntetett tanítási engedélyeket is külön számon tartották.8^ 1911-ben a 29.§ 1.pontjának kategorikusan fogalmazó kitételét - az egyetemi tanács felterjesztésére válaszul - a minisztérium pontosította. Eszerint "elvi szempontból" különbséget kell tenni az előadásokat nem tartó magántanárok között: "1. Ha valamely egyetemi magántanár négy féléven át nem hirdet előadást, avagy 2. előadást hirdet ugyan, de előadásait nem tartja meg, azért, mert hallgatóság nem jelentkezett, vagy más okból, avagy, 3. ha az egyetemi magántanár a hirdetett és meg is kezdett előadásokat magánkörülmény, hivatalos kiküldetés, vagy bármely 8 3 más oknál fogva megszakítani, vagy abbahagyni akarja." Az első esetben a tanítási jog elvész, de a másik két esetben a kar (2. pont), illetve a minisztérium (3. pont) méltányossági alapon adhat fölmentést, illetve szabadságolást az önhibáján kívül mulasztó magántanárnak. A "finomító" szándék mögött ott áll az az állandó minisztériumi álláspont, amely a venia legendi visszavonására csak a legvégső esetben adta meg jóváhagyá-. sát. A dologhoz hozzátartozik az is, hogy - eltekintve most az 1919 és 1921 közötti, valamint az 1945 utáni időszakoktól, melyek egyértelmű politikai tisztogatást jelentettek a magántanárok soraiban (is) - a venia legenditől megfosztottak száma soha nem volt jelentős. A bölcsészkaron például évente egy-két "visz- szahívás" volt - szemben az átlag hat-hét új habilitálttal. Aki valóban meg akarta tartani egyetemi magántanári pozícióját, az - elfoglaltsága, szünetelési kényszere, betegsége, külföldi útja stb. idejére - aránylag könnyen megkapta a kar felmentő határozatát, ha kérte. Itt kell megjegyezni azt is, hogy az egyetemen tanítókra a dolgozókra, érvényes fegyelmi rendelkezéseket a magántanárokra hivatalosan nem terjesztették ki. Az egyetem "külsőseire", nem államilag alkalmazott tanerőire az egyetemi fegyelmi szabályok nem vonatkozhattak. Ebből persze nem következett az, hogy ne történtek volna olyan kezdeményezések, pró-
