Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
Jegyzetek
i-31 Az eljárás a következőképpen zajlott: a javaslatot a jelölt tudományos működését részletesen elemző és dokumentáló iratanyag benyújtásával két, az érintett szakterülettel lehetőleg azonos, vagy rokonszakmát képviselő nyilvános tanár tehette meg. A kollégák javaslattétele után egy, a kari testület által kijelölt három tagú bizottság jelentést készített s ennek véleménye alapján döntöttek a cím vagy jelleg adományozásáról. A vallás- és közoktatásügyi miniszter - legtöbb esetben - formális jóváhagyásával záruLt a procedúra. (11.041/1868 .vkm.sz. rendelet.) 9 6 Csáky Albin kultuszminiszter levele válasz az egyetemi tanacs azon javaslatára, hogy szüntessék meg a "jelleg" adományozását, és a "címet" is legalább három éves magántanári működéshez kössék; az elbírálásnál pedig titkos szavazással, előre dönthessék el a nyilvános tanárok, hogy elfogadják-e az ajánlottat. ( 12.109/1892.vkm.sz. rendelet.) 9 7 1907. május 23 — i Egyetemi Tanácsi határozat, in.: Németh, 1948. 90.p. "85.107/1910.vkm.sz. rendelet. 9 9 ELTE L BTK 1920/21 . évi december 10-i ülés jegyzőkönyve. 1005.183/1924-25. sz. rektori határozat. "^A jogi kar 71.432/1870 . sz. határozata. 1888-ban egy újabb határozattal kívánták elejét venni a jogászok a címzetességért meginduló rohamnak. Szerintük csak olyan magántanár jogosult ezen "kitüntetésre", akinek "kizárólagos vagy legalábbis főélethivatását képezi az egyetemi tanítás", s hosszú tanítói gyakorlattal, megfelelő érdemekkel rendelkezik, (in.: Eckhart, 1936. 533.p.) - A szándék nyilvánvaló: "főhivatásszerűen" csak az tud foglalkozni az alig jövedelmező magántanársággal, akinek - társadalmi státuszából eredően - megfelelő anyagi háttere van ehhez. S ezek száma egyre csökken. A címzetességhez viszonyulás másik végletére példaként talán á hittudományi kar "szokását", lehetne felhozni: a kar nem95
