Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
III. Egy magyar értelmiségi szerep csődje: gondolatok a magántanári pozíció ígéretéről és kudarcáról
119 sanak ki, tudományos címeket és rangokat adtak "kárpótlásul". Ezek a "kitüntetések" azonban sajátos módon tették stabillá a habilitáltak helyzetét: nem biztonságukat, hanem csupán homogenizálódásukat és semlegesítésüket szolgálták. A fent vázolt folyamatban egyáltalán nem elhanyagolható az irányító főhatóság, a kultuszminisztérium szerepe. Márcsak azért sem, mivel a magántanári pozíció kialakítója, megformáló- ja. Persze ugyanígy nem hagyható figyelmen kívül ennek konkrét történelmi szituációja, azaz a polgári átalakulás, a forradalom. A Mária Terézia-i egyetemi feladatmeghatározás - az egyetemnek nem feladata tudásokat, hanem az államnak derék és erkölcsös polgárokat nevelni - ugyan ellentmondott egy korszerű, felsőszintű oktatási intézmény kialakulásának, de "legalább" az egyes, egymástól elzárt társadalmi alcsoportokat nem késztette az egymáshoz való közeledésre, s ezáltal a világrend megváltoztatására. A forradalmár-szaktudós Eötvös szintén az oktatás alanyaira helyezi a hangsúlyt, de nem állampolgárokat, hanem egyes személyeket, egyéneket feltételez, akik között nem a születési és egyéb jogok, hanem a "közszorgalom” differenciál. Csakúgy, mint a társadalom minden szegletében, az egyetemen belül is a zárt, testületi jelleg került volna megszüntetésre és a nyilvános oktatás és a tanári verseny lett volna az oktatói rotáció alapja. Az eötvösi elképzelések szerinti magántanár felvételét, kiválasztását a jelölt tudósi és tanári rátermettsége dönti el, melynek megítélése nem a tanári kar kizárólagos előjoga. Az alkalmasnak ítélt magántanár nem kerül a tanári karok ellenőrzése, befolyása alá, hanem jogállásából, függetlenségéből következően szabadon és rizikó nélkül képviselhet az egyetemitől eltérő tudományos és emberi értékeket - az egyetemen, belül. Ha létrejön a magántanári magatartás ezen ideáltipikus formája, a magyar egyetemi oktatás és szellemiség eséllyel pályázhat arra, hogy utolérje vagy éppen megszabja a felsőoktatási rendszerek európai színvonalát: a magántanárok a többszáz éves, szokásjog alakította, ezért a polgári nyilvánosság számára ellenőrizhetetlen és befolyásolhatatlan egyetemi' struktúrát kezdhették ki a puszta létezésükkel.
