Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 12. (Budapest, 1990)
Bevezető
9 "egyetemnéli alkalmazása" - ahogy azt az 1848:XIX.te.3.§-a ígérte - nem valósult meg: az egyetemi autonómia jogi körvonalazását nem követte joggyakorlati kidolgozás. A mindenkori kultuszkormányzat és az egyetemi testületek közötti "esetenkénti csatározások" során dőlt el, hogy meddig mehet el az egyetem és mi tartozik már a minisztérium hatáskörébe. A részletes, korszerű, törvényesített egyetemi szabálykönyv hiánya meghatározta az egyetemi önkormányzat és az államhatalmi akaratot képviselő minisztérium viszonyát: a kultuszminiszterek számára mindig adott volt az aktuálisan - akár politikai, akár bürokratikus szempontból - szükségesnek vélt módosítás lehetősége. E helyzet lassan, de biztosan alakította ki az egyetemi testületek kétlelkűségét a politikai hatalommal szemben, amik így hol a teljes lojalitás, hol a kiváltságokra természetes módon igényt tartó elit-tudat megtestesítői. Az egyik legsúlyosabbként számon tartott jogcsorbulásuk az 1870:XVIII. törvénycikk, amely - az újonnan felállított állami számvevőszék hatáskörét kijelölve - a pesti egyetemet is ezen új hatóság ellenőrzése alá vonta s ezzel évszázados pénzügyi 4 különállását, magántestületként kezelését megszüntette. Az egyetem belső ügyei ezennel képviselőházi költségvetési tárgyalások témáivá váltak. A tanári testület - védekezésképpen - új hangsúlyokat adott belső értékeinek: az újrafogalmazott, "modern" autonómia a független, el nem mozdítható tanárokat, a tudományos egyéniségeken alapuló és ezek kinevelésére hivatott tanszéki önkormányzatot jelentette. Sérelemként élik meg azt - a szakirányítás szempontjából jogos és érthető rendelkezést - is, mellyel - mint köztisztviselők - fizetési osztályokba soroltatnak: "Mi nem akarunk tisztviselők, hivatalnokok vagy 'külszemélyzet' lenni; mi nem akarunk semmiféle rangosztályba vagy fizetési osztályba tartozni; mi nem arra törekszünk, hogy a nagy közönség bennünket fizetési osztályba tartozás szerint appercziáljón, hanem arra, hogy becsületesen teljesítve tudós és tanár voltunkból eredő kötelességeinket, működésünk szellemével és tartalmával tegyük nevünket tisztessé a hazában; és mentek akarunk lenni minden olyan
