Kiss József Mihály - Szögi László - Ujváry Gábor: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, Repertórium 1635-1975 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 10. (Budapest, 1988)
A levéltár fondjai
359 4 doboz = 0,48 ifm Vadász Elemér (Székesfehérvár, 1885. márc. l.-Bp. 1970. okt. 30.) geológus, egyetemi tanár, az MTA tagja, Kossuth-dí- jas (1948j 1952), a Magyarhoni Földtani Társulat örökös dísz- elnöke volt. A budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán tanult, 1907-ben doktorált. Gyakornok, majd tanársegéd, (1911) és adjunktus (1913) lett az egyetem föld tan-őslénytani tanszékén. Az 1918-as polgári demoktratikus forradalom hónapjaiban az elsők között szorgalmazta a természettudományi kutatás és oktatás reformját. A Tanácsköztársaság idején egyetemi tanárrá nevezték ki, s mivel aktívan részt vett a Tanács- köztársaság kulturális életében, távoznia kellett az egyetemről. A Magyar Általános Kőszénbánya RT geológusa volt a II. világháború végéig, majd 1946-tól a budapesti tudományegyetem földtani tanszékének professzora - 1965-ös nyugdíjba vonulásáig. (1948-49-ben: a természettudományi kar első dékánja} 1949-50- ben: a Pázmány Péter Tudományegyetem utolsó rektora volt.) 1919-ig főként a földtan, a rétegtan és az őslénytan problémáival, 1920-45 között a bauxitkutatással foglalkozott behatóan: publikációinak többsége is e témakörökből származik. Jelentősek még a földtan és a természettudományok felsőoktatására vonatkozó szakcikkei. 1955-ben és 1960-ban a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki. Iratainak mindkét állaga a felszabadulás utáni időszakra vonatkozik, évkörönként rendezett, átnézéssel kutatható. 410. Vadász Elemér iratai 1949-1969 a/ Tudományos munkával kapcsolatos iratok 1950-1969 2 doboz = 0,24 ifm
