Egyetemünk történetének levéltári és kézirattári forrásai 1635-1970 I. - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 8. (Budapest, 1982)
Bevezetés
forrás típusokkal találkozhatunk az egyetemi levéltári anyagban, s hogy az említett pusztulás milyen mértékben érintette az e- gyes típusokat. Az újkori egyetemeken, így a nagyszombati, majd a budai-pesti Tudományegyetemen is a következő jellegzetes források állnak a kutatók rendelkezésére! Az egyetemi alapítólevelek, ill. alapító rendeletek minden intézet féltett forrásai, általában ünnepélyes kiállítású, privilegiális oklevelek. Pázmány egyetemalapító oklevele csakúgy, mint Mária Terézia ún. Diploma lnaugurale-ja ma is megvan az Egyetemi Könyvtár egyetemi letétjében, ahol az említetteken 18/ kívül még több ilyen oklevelet őriznek. ' Ezeket a diplomákat nem kezdettől fogva őrizte az Egyetem, többségüket csak 1804-ben, ill. 1803-ban kapta meg különböző kormányhatóságok archívumából. a XIX. század elejétől kezdve már kevésbé ünnepélyes formában kiadott alapitó rendeletek általában a kiadó hatóság levéltárában maradtak meg. Az egyetemi írásbeliségnek forrásérték szempontjából legjelentősebb terméke az egyetemi és kari tanácsülési jegyzőkönyv. Az üléseken az Egyetemet, vagy a karokat érintő legfontosabb kérdéseket tárgyalták meg, s a protocollumokból sokszor a döntéseket megelőző viták, tárgyalások is rekonstruálhatók. Sajnos e forrástípus terén valóban nagyok a veszteségek. A XVII. század végéről ugyan megmaradt egy kötet, a “Liber con- sultationum Collegii Tyrnaviensis" 20^, de az egyetemi tanácsi jegyzőkönyvek I777 és Í945 közötti kötetei, két második világ- háborús tanév kivételével megsemmisültek. A kari jegyzőkönyvek esetében már valamivel kedvezőbb a helyzet. A Hittudományi Ka-
