Papp József: Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 7. (Budapest, 1982)

II. Az Egyetem szertartási szokásai és alkalmai

a szegénysorsú hallgatók támogatása, segélyezése. Az adományozók között találtunk olyanokat is, akik pl. utaztatásra, tudományos vizsgálatokra, könyvtári alapra, elszegényedett kültagok segélyezésére, szigorlati díj kölcsönzésére, tanársegédi pályadíjakra stb. adományoztak kisebb-nagyobb összegeket. A Schordann-féle alapítványból — mely a legnagyobb alapítványok egyike volt a múlt század második felében — bizonyos összeg kölcsön adható volt „oly szegény hallgatóknak, kik az orvosi tanfolyamot már bevégezték. A kölcsön után kamat nem jár és visszafizetése időhatárhoz nincs kötve és becsületbeli tartozás jellegével bir a kölcsönzőre". Ugyan ennek az alapítványnak „utaztató" juttatása is volt, melyet az kaphatott, aki legalább öt félévet a Pesti Egyetemen végzett, itt avatták fel és külföldi utazásra elég vagyonnal nem rendelkezett. Köteleznie kellett azonban magát arra, hogy egy-egy félévet Bécsben, Berlinben vagy Párizsban töltsön és ott az orvosi intézeteket látogassa, illetve az orvosi tudományokkal tüzetesebben ismerkedjék meg. (Hőgyes: 823-825.)

Az Egyetemi Könyvtár Kézirattárában az alapítványok iratai megtalálhatók, s elég talán, ha az alapítványt tevők közül a legjelesebb személyiségek nevét soroljuk fel: Bita Dezső, Bene Ferenc, Schopper György, Dertsik János, Szabó A. János, Kelemen Imre, Pauler Tivadar, Kautz Gyula, Jendrassik Jenő, Korányi Frigyes, Schulek Vilmos, Margó Tivadar, Than Károly, az Egyetem volt rektorai és Schordann Zsigmond, Csausz Márton, Markusovszky Lajos, Balassa János, Hőgyes Endre orvosprofesszorok.

A felszabadulás után előbb a népi kollégiumok nyújtotta kedvezmények, majd az ingyenes oktatás, az állami ösztöndíjak bevezetése, a hallgatók rendszeres anyagi támogatása mellett a magánalapítványok tétele jelentőségüket veszítették, azok letételére törvényesen sokáig nem is volt lehetőség. Az utóbbi időben azonban többen ajánlották fel megtakarított pénzüket „jutalomdíjra".

Miután a 30/1978./XI.22VPM. számú rendelet a jutalomdíj céljaira felajánlott összegek elhelyezésének módját és pénzügyi kezelését szabályozta. Egyetemünkön két „alapítványrendelés" is történt.

Az egyik, a „Baraxa László és felesége, dr. Soós Ilona — jutalomdíj'’, amelynek alaptőkéje 300.000.-Ft. Ennek évi 6%-os kamatát, azaz 18.000.-Ft-ot az a bölcsész- hallgató nyerheti el, akinek főszakja a magyar nyelv és irodalom, tanulmányait kitűnő eredménnyel végzi, kimagasló szorgalomról tesz tanúbizonyságot, s esetleg már hallgató korában kitűnik a magyar irodalom pártolásával, művelésével. A másik, a „Nagy- enyedi Diák jutalomdíj", melynek alapítója magát megnevezni nem szándékozó jeles tudós, hajdani Eötvös-kollégista. A jutalomdíj alaptőkéje 100.000.-Ft. Évi 7%-os kamatát, azaz 7.000.-Ft-ot az Eötvös Loránd Tudományegyetem Eötvös József Kollégiumának az a hallgatója kaphatja, aki már hallgató korában kitűnik a francia irodalom, a romanisztika, illetve a magyar függetlenségi harcok történetének tanulmányozásában, egyetemi tanulmányait kimagasló eredménnyel végzi, nagy szorgalomról tesz tanúbizonyságot, továbbá részt vesz a Kollégium közéletében, s akinek anyagi helyzete kedvezőtlen.

48