Papp József: Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 7. (Budapest, 1982)
II. Az Egyetem szertartási szokásai és alkalmai
Az Egyetem javaslatára 1957-ben ismét visszaállították az egyetemi doktorátust, majd megjelent a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1958. évi 1—6. számú határozata, amely a „sub auspiciis rei Publicae Populáris", tehát a Népköztársaság pártfogásával tette lehetővé a kitűnő eredményű jelöltek doktorrá avatását. Az első avatáson, 1962-ben megjelent a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Dobi István is. Azóta többször előfordult, hogy az elnök személyesen vett részt az ilyen avatásokon, s ezzel a kitüntetéses promotió visszanyerte korábbi jelentőségét. (A kitüntetéses doktorok névsorát lásd a Függelékben.) A díszdoktorság A tiszteleti, másképpen díszdoktori, latinul doktor honoris causa cím adományozása régi szokás Egyetemünkön. Az első díszdoktort adatok híjján megnevezni nem tudjuk, de 1814-ben már felsőbb rendelkezés szigorította meg a bölcsészeti és teológiai fakultásokon az egyre bőkezűbb címadományozást. De nemigen lehetett különösebb hatása, mert 1820-ban, majd 1831-ben is a Helytartótanács a címadományozáshoz felsőbb jóváhagyást, engedélyt követelt, megállapítva azt is, hogy tiszteleti doktorságra csak olyanok javasolhatók, „akiknek a doktori fok a hivatalnál fogva, melyet viselnek szükséges és akik annak rendes úton való megszerzésére többé nem kényszeríthetők". (Eckhart: 410. és Győry: 329.) A király 1825-ben Horvát János veszprémi kanonokra ruházta a pesti hittudományi kar igazgató-elnöki tisztét, s minthogy nem volt doktor, a kar ezen a szépséghibán előbb sugallatra úgy segített, hogy a tiszteletbeli doktori címet adományozta neki. A király 1837-ben Uzorovics Jánost, Esztergom megye főispá- ni adminisztrátorát nevezte ki a jogi kar igazgatójává megengedve, hogy neki a Kar tiszteleti doktori diplomát adjon, noha erre a Kar semmiféle előterjesztést nem tett. Már az előző, kinevezett kari igazgató Markovics János is viselte a „doctor ad ho- nores" címet, melyet szintén királyi utasításra kapott. A karnak nem is volt ilyen oklevél kiadására formulája. (Eckhart: 348.) Kari kezdeményezésre és valóságos érdemeik alapján avatják tiszteletbeli doktorrá 1847-ben Somogyi Károlyt, a Religio és Nevelés szerkesztőjét; a jogi karon az abszolutizmus idején, 1852-ben kinevezett, doktorátussal nem rendelkező Récsi Emil tanárt; 1872-ben Szabó Imre szombathelyi püspököt és Mayer István esztergomi kanonokot. A tiszteletbeli doktori cím adományozásánál nem volt és ma sem előfeltétel az egyetemi végzettség. Mint az avatottak listájából (lásd Függelékben) kiderül, a cím többször is elnyerhető volt régebben, pl. Apponyi Albert háromszor, Than Károly professzor, József főherceg, Serédy Jusztinián hercegprímás és Samassa József egri érsek kétszer is megkaphatta. Az érvényes jogszabály szerint a tiszteletbeli doktori cím — mint az Egyetem legmagasabb kitüntetése — „az arra érdemes személyeknek" a felügyeletet gyakorló miniszter előzetes hozzájárulásával adható. (Elnöki Tanács 1962. évi 22. sz. tvr.) A kitüntető címben hazai és külföldi jeles személyiségek — tudósok, államférfiak — egyaránt részesülhetnek. Az első külföldit, 1890-ben Radic Emílián karlócai teológiai tanár személyében avatták h.c. doktorrá. 35
