Papp József: Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 7. (Budapest, 1982)
V. Az Egyetem és a karok alapítólevele
ós kegy elmünkből, vagy jövendő időkben a többi javak is ki nem fognak vétetni) tartozik évenkint a magyar királyi udvari kamaránknak beszolgáltatni, és így végül azt, a mi az efajta összes terhek és kiadások levonása után fenmarad, az eziránt évenként teendő számadások mellett a fent említett tanügyi rendszer és a mi kegyelmes határozataink értelmében tartozik a tanügynek és a tudományoknak, a haza ifjai nevelésének és képzésének további hasznára fordítani és kiadni. Végül a mint mi magunk is mindig készek voltunk a végtelen jónak reményében az összes tudományoknak azt az egyetemét a fent elősorolt javadalmával, úgyszintén az ösz- szes tisztviselőivel és tagjaival együtt különös pártfogásunkba venni s alkalomadtával hasznait előmozdítani, azonképen ajánljuk szorgosan kegyes szeretettel s hasonló szívbeli érzelemmel a mi utódainknak és örököseinknek, Magyarország apostoli királyainak s a mi híveinknek, Magyarország és a hozzákapcsolt részek úgy egyházi, mint világi méltóságban, helyzetben és rendben létező úri karainak, rendéinek és összes hazafiainak, hogy azt az összes nevezett záradékokkal, kegyekkel és kiváltságokkal együtt oltalmazzák, segítsék elő, és ha a tanügy ezél- jának elérésére szükséges leend, ruházzák föl még több kegyekkel és javadalmakkal, kiváltságokkal, és hogy ez a fenti módon tett kegyelmes elfogadásunk, jóvá- és helybenhagyásunk, megerősítésünk és akaratunk mindenkitől, a kiket t. i. illet, helyesnek olfogadtassék és tiszteletben tartassák ós sehol semmikópon meg ne sértessék és ki ne játszassák, akarjuk és rendeljük. Hogy pedig ennek a mi királyi kegyelmünknek és jóindulatunknak, melylyel a mi felette kedves magyar népünk iránt viseltetünk. örökös emléke legyen, ezt a mi királyi oklevelünket két példányban állíttattuk ki, melyeknek egyike az ország közlevéltárába, másika pedig az egyetem levéltárába tétessék le, hiteles másolatai pedig a tanulmányi közalap, illetve a tanulmányi bizottság levéltárában őriztessenek meg a dolog őrök emlékezetére. Melyeknek nagyobb erejére és örök erősségére ezt a mi királyi oklevelünket, illetve a mi császári és királyi kézaláirásunkkal és titkos nagyobb királyi pecsétünknek, melylyel. mint Magyarország apostoli királynője élünk, erejével megerősített adomány- és alapítólevelünket kiadandónak és kegyelmesen engedélye- zendőnek véltük. Kelt a mi őszintén kedvelt hívünk, tekintetes és nagyságos galanthai gróf és fraknói örökös gróf Eszterházy Fereucznek az aranygyapjas és az apostoli Szent István királyi híres rend nagykeresztes vitézének, Moson megye főispánjának, kamarásunknak és valóságos belső titkos tanácsosunknak, úgyszintén magyarországi főudvarmesterünknek, valamint a nevezett Szent István-rend kanczellárjának kezével, a mi fóherczegi városunkban, ausztriai Bécsben, márczius hónap huszonötödik napján, az Úrnak ezerhétszáznyolezvanadik, királyságainknak pedig, a magyar, cseh és a többi országiaknak negyvenedikesztendejében. A Krisztusban főtisztelendő, méltóságos, úgyszintén tisztelendő és tisztes atyák, uémetujvári örökös gróf Batthyány József, a római szent egyház bibornoka, és római szent birodalmi herczeg, az esztergomi és zajezdai báró Patachich Adám, a kánouilag ogyesített kalocsai és bécsi székesegyháznak érsekei; Vásonkőy gróf Zichy Ferencz a győri, galanthai gróf Eszterházy Károly az egri, vaáli és tonnenthurni gróf Migazzi Kristóf, a római szent egyház bibornoka, római szent birodalmi herczeg, a váczinak kormányzója, (lallyuf József a zágrábi, Caballini Keresztelő János a zenggi és modrusi. vagyis korbáviai, Kerticza Máté Ferencz a boszniai, vagyis diakóvári és szerémi, kollegrádi gróf Kollonich László az erdélyi, Szalbek Károly a szepesi, gróf Berchtold Ferencz a beszterczebányai, gróf Révay Antal a rozsnyói, Bajzáth József a veszprémi, Szily János a szombathelyi, séllyei Nagy Ignácz a székesfehérvári, Christovics Imre a Csanádi (a nagyvárdai, nyitrai és pécsi egyházak székei üresedésben lóvén), Zlatarics Antal a belgrádi, vagyis 269
