Papp József: Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 7. (Budapest, 1982)
II. Az Egyetem szertartási szokásai és alkalmai
féle egyetemi oklevelek latin és magyar szövegét, valamint a jelvények és pecsétek leírását, használatuknak módját. (Margitai: 1903.) Az Egyetem alapításának 300. évfordulójára készülve, 1935-ben, Domanovszky Sándor, a művelődéstörténet professzorának előterjesztése alapján került szóba ismét az egyetemi hagyományok ápolása. Az előterjesztő az egyetemi ornátusok elkészítését is javasolta. Azonban anyagi okok miatt csak a pedellusi ruhákat újították fel. A nagy társadalmi átalakulás 1945 után szükségképpen magával hozta az Egyetem szocialista átformálását. Az oktatási reformok első szakaszában a régi rend szimbólumainak megváltoztatása is felmerült. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium először a 215.238/1949.VI.1 .sz. leiratában arra kérte az Egyetem vezetését, hogy javasolja a tanácstagok hivatali jelvényét képviselő rektori és dékáni láncok, valamint díszbotok átformálását. Az Egyetemi Tanács erre nem vállalkozott, viszont álláspontja, melyet a neves jogászprofesszor Marton Géza fogalmazott, az volt, hogy a jogar"ma csupán, mint az alapítási korból (nagyobbrészt az alapítótól) eredő műemlékjellegű relikvia zárt egységet alkot, melyen részletváltoztatásokat tenni, belőle egyes részleteket eltávolítani, s helyükbe másokat tenni stílustalan és történelmi érzék nélkül való cselekmény volna". Ezért célravezetőbbnek látná, ha azt akarjuk, „hogy a jelvényeken korunk új eszméi is kifejezést nyerjenek, akkor módosítások helyett egészen új jelvényeket kell kreálni, a régieket pedig múzeális tárgyakként őrizni tovább". Hasonló véleménye volt a láncokról is: „Ezeken is az adományozó király emlékképe és az osztrák császári korona ma már tisztán történeti esetlegesség, amely nem feltétlenül megbotránkoztató, mint ahogy nem botránkozik meg a mai francia, vagy szovjet ember sem a Lajosok vagy a cárok létesítményein található hasonló emlékmaradványokon''. Ezek után a Tanács úgy határozott, hogy a régi relikviák múzeumba helyezését és az újak elkészítését javasolja a Minisztériumnak. (ETj.1949.1 V.18.) A Minisztérium 217.267/1949.V.l.sz. leiratában azonban a rektori és dékáni jelvények használatát 1949. május 10-vel megszüntette és elrendelte, hogy „az Egyetem rektora az említett jelvényeket a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeumához pontos leírásukkal, elismervény ellenében f. év május 31-ig juttassa el". Újak elkészítéséről azonban nem intézkedett. Még ugyanezen év augusztusában B.Á. miniszteri segédtitkár terepszemlét tartott a központi épületben és szóban utasította a rektort a régi („reakciós") díszítések, szobrok és képek eltávolítására is. Ezek jegyzékéből (ETj.1949.Vili.31.) kitűnik, hogy az Egyetem központi épülete, az aula, tehát a rektor környezete volt a különféle relikviák gyűjtőhelye. Az eltávolított képek, szobrok sorsáról keveset tudunk, valószínűleg ezek is a múzeumokba kerültek. Itt jegyezzük meg, hogy az egyetem alapítására vonatkozó okleveleket 1863-ban az Egyetemi Tanács a kamarai levéltárból kikérte (Sauer: 18.) és 1944. őszéig a rektornál őrizték. Ekkor biztonsági okokból az alapító- levéllel együtt a 14 eredeti diplomát, az Egyetemi Könyvtár Kézirattárában helyezték el. Az avatásoknál, a rektor és a dékánok beiktatásakor használt jelvények később átmenetileg fölöslegessé is váltak, hiszen 1951-ben a doktorátust, a különféle címek adományozását eltörölték, a rektort és a dékánokat pedig nem választották, hanem 17
