Papp József: Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 7. (Budapest, 1982)

V. Az Egyetem és a karok alapítólevele

Mi н. Ferdinand Isten kegyelméből választott római császár a birodalmat mindig gyarapító stb. Adjuk emlékezetül jelen levelünk rendiben tudatván mindenekkel, a kiket illet. Mindjárt attól az időtől, mikor Isten kedvező kegyelméből több tartományainknak továbbá királyságainknak s magának a római birodalomnak is kormányzását magunkra vettük, semmit sem tartottunk oly réginek és oly sürgősnek, minthogy legelsőbben is az alattvalók üdvéről és a ránk bizott tartományok biztosságáról Isten segítségével úgy gondoskodjunk, hogy azokban virágozzék fel minden erények tökéletes tekintélye, és ott, a hol érvényben volt, rendületlenül álljon fenn a katholikus vallás igazsága; hol pedig tönkretétetett,. újra helyreállíttassék. az isteni tisztelet mindenütt terjesztessék, őrizze meg úgy az egyház, mint a világi rend az ősi fényét, tehát összes serény buzgalmunkat arra irányítottuk, hogy birodalmunk és jogunk összes országaiban és tartományaiban kigondoljuk azokat az eszközöket, és hajtassuk végre, melyek az összes tudós férfiak ítélete szerint mindig a leghatásosabbaknak tartattak arra, hogy az állam megalkottas- sék és keresztény fegyelemben tartassák. A miért is, midőn gondjainknak ezen hullámzásában elfoglalva, úgy találtuk, hogy a keresztény ember minden törekvése arra szorítkozik, hogy minden tudományban gazdagon kiképezvén magát, mindenekelőtt Istennek, azután magának és végül hazájának és fejedelmének szolgáljon mindenekben híven és üdvösen az ő állásához és hivatalához mérten ; törekedtünk tehát, hogy országainkban és tartományainkban állítsunk fel nagy költségekkel oly köztanintézeteket, melyekből a tanulmányoknak ott eltöltött évfolyamai után úgy a világiakban az állam kormányzására, mint az egyháziakban az egyházak igazgatására a leghasznosabb szolgák kerüljenek ki. Ebben t. i. utánoztuk dicső és

legboldogabb emlékű eleinket I. Ferdinánd császárt, nagyapánkat. Rudolfot, nagybátyánkat, szintén császárt s magát a legkegyesebb emlékű szülőnket is Károlyt, Ausztria főher- czegét, kiknek mindegyike helyesen fogván fel azt. hogy mennyit használ a keresztény birodalom méltóságának a tudós férfiakban való bővelkedés, különösen abban az ő ide- jökben és ebben az annyi — hitszakadás által gyászos korunkban is, nemcsak császári kegyökkel támogatták azokat, hanem állandó gymnasiumokat és egyetemeket is állítottak fel nekik. De nemcsak mi magunk személyesen munkálkodtunk azon, hogy ilyenek létesüljenek, hanem a mi udvarunk és tartományaink többi legelőkelőbb férfiait is. a kik hasonlók létesítésére Istentől kellő tehetségekkel felruházottaknak látszottak, a mi példaadásunkkal felhívtuk arra, hogy ők is buzgólkodjanak a mi dicsőséges törekvéseink részeseivé lenni, a melyet is lelkünk nagy örömére még ugyan gazdagon létrehozva láttunk többektől. Ritkán, de sőt Magyarországon azelőtt még nem is látott példával tűnt ki ezen nagyérdemű legelőkelőbb férfiak között a Krisztusban főtiszteleudő atya Pázmány Péter úr, a római szentegyház bibornoka. esztergomi érsek, a ki azon a tapasztalaton okulva, hogy mennyire hasznos a dühöngő hitszakadások támadásai és a bajoknak bármi tömege ellen az összes tudományok helyes előadása és helyesen ismervén föl azt is. hogy mennyire hasznos az egész világra a Jézus-társasági atyáknak a világi és isteni tudományok előadásában való buzgósága, ugyanazoknak a társaság alapszabályai szerint fötanodát, vagyis egyetemet alapított Nagyszombatban, t. i. a mi királyi és az ő esztergomi egyházmegyéjének elég alkalmas városában dicsőséges példával; és a dicsőséges emlékű II. Rudolf császártól pápai beleegyezéssel alapított eollegiumnak előbbi javadalmán kívül a saját maga vagyonából még 60.000 forintot adott ennek az alapítására, és javadalom gyanánt tényleg átruházta az általunk, vagy örököseink és utódaink által kifizetendő adóslevelet, úgy, hogy az egyetem teljes javadalma 100.000 forintból álljon.

168