Papp József: Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 7. (Budapest, 1982)

V. Az Egyetem és a karok alapítólevele

5. Az Egyetemet korábbi kiváltságaiban megerősítő Diploma lnaugurale-t Mária Terézia 1780. március 25-én írta alá. Az egyetemtörténeti munkák ezt úgy emlegetik, mint a „nagy alapító- és kiváltságlevelet", a „nagy szabadalomlevelet”, az Egyetem „Magna Charta"-ját. Helyesebb azonban, ha az Egyetem újjáalakítása okmányának nevezzük, mint ahogyan ennek emlékére rendezték meg hosszú időn át a Budára költözés és az újjáalakítás ünnepeit is. Az egyetlen példányban készült diploma 26,5x31,5 cm nagyságú 32 lapból áll és a lapok eltérő vsatagságából ítélve, állati bőr lehet. A díszes diploma címlapján az Egyetem színes pecsétjei láthatók. Az Egyetem nagypecsétjét középütt egy trónmennyezet alatt lebegő angyal tartja, a karok, a Tanács és a főgimnázium pecsétje két obeliszken függ. Alul egy könyvtár látható, előterében ősz- szakállú öreg tudós ül a tudományos kutatás eszközeitől körülvéve, jobb kezével a baljában tartott görögírásos táblára mutat. A lábánál halványan festett írás szerint e tisztes öreg Arisztotelész, aki a rektori méltóságot megillető díszöltözetben az Egyetemet példázza. Arisztotelész volt ugyanis a középkorban az egyetemi világi oktatásnak fő példája.

A címerek, illetőleg a pecsétek festéséért a kancelláriai festő 200 forintot kapott s kiadásuk 268 forintba került. (Pauler: 1880. 127. lap 1 .sz. jegyz.)

Figyelemre méltó a sárga zsinóron függő 14 cm átmérőjű aranytokban piros viaszban nyomott uralkodói címeres titkos pecsét. Végül a diplomán Mária Terézia, a nádor gr.Eszterházy Ferenc és az Egyetem királyi biztosa Urményi József aláírása látható.

Az eredeti diploma, valamint annak 1783-ban, majd pedig az 1822-ben kiadott másolatai mindig a rektornál voltak s csak utóbb kerültek az Egyetemi Könyvtárba. A diploma szövegét közli: Fejér: X. 39-53.; Török: ll.r. 199-208.; az Egyetemi Okmánytár 54-63.; Schedius L.: Oratio, qua Jos. Örmény parent 29-41.; Pauler: 1880. Függ. Vili. sz.; Hőgyes E.: I-VIII.; Margitai: 110-155.

Az oklevelek egyetlen hiteles magyar fordítását Margitai közli az 1903-ban csak néhány példányban kinyomtatott Egyetemi Szabálykönyvben. Fordítóját azonban nem nevezi meg, csak sejteti, hogy a latin tanszék közreműködésével készülhetett igen alapos és lassú munkával, mert miatta a Szabálykönyv is késett a kiadással. Mi is ezt a fordítást vettük át betűhűen.

157