Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

1. Előzmények az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum alapításáig

terjedésének kezdete. A kezdet szót itt feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hiszen feladatunk éppen ezen terjedés nyomon követése, a nem humán jellegű hazai szakoktatás, majd a mérnökképzés korai történetének vizsgálata.

А XVII. sz. a természettudományok fejlődése szempontjából döntő időszak. Jelentős fizikai, matematikai felfedezések esnek erre a századra, de talán a legfontosabb a tudományos gondolkodás végleges uralomra jutásának ténye. Évszázadokon át megdönthetetlennek vélt elméletek váltak tarthatatlanokká, s - mint a téma kiváló kutatója Írja - "végleg elveszti uralmát a tekintély, majdnem kimegy a divatból a spekuláció, hogy átadja a helyét a természeti törvénynek és a diadalmas kisérle- „ ?/

tezo módszernek." A real tudományok térnyerése az oktatásügyben is megmutatkozott, elsőként érthetően az újdonságokra ekkor még fogékonyabb protestáns oktatási intézményekben. A protestáns egyetemek és főiskolák már а XVII. században elég jelentős részt szántak oktatásukban a hasznos ismereteknek, s a század végén, majd а XVIII. sz. elején első műhelyei lettek a szabad tanításon és a szabad tudományos kutatáson alapuló korszerű egyetemi oktatási rendszernek. A nem katolikus magyar értelmiség elsősorban a németalföldi, svájci, később főleg a németországi protestáns egyetemeket látogatta, igy rajtuk keresztül már korán eljutottak hazánkba ezen újfajta, modern e- gyetemi oktatás módszerei.

А XVIII. sz. elejének legnagyobb hatású neveléselméleti irányzata a pietizmus, amely az 1694-ben alapított hallei e~ gyetemről terjedt el Németország szerte, ^ de a német etnikumú- 4 -