Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)
1. Előzmények az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum alapításáig
- 12 főbb Iránjait, de ebben a korban a had-, illetve polgári mérnökökkel szemben támasztott követelmények még lényegében azonosak voltak, sőt inkább azt lehetne mondani, hogy a hadmérnöknek a műszaki- és természettudományok sokkal szélesebb skáláját kellett ismernie, mint polgári foglalkozású társának. A polgári mérnök a hazai közvélemény előtt ekkoriban még nem több, mint földmérő. A hadmérnöknek ugyanakkor többek között a felsőbb matematikában, s a kémiában is jártasnak kellett lennie. A gumpendorfi, majd a bécsi Akadémián a birodalom minden részéből származó hallgatók tanultak, igy jónéhány kiváló képzettségű magyar műszaki szakember is került ki az intézetből. Elég csak Bólyai Jánosnak, а XIX. sz. világhírű matematikusának nevét emliteni, aki szintén a bécsi Hadmérnöki Akadémián kezdte tanulmányait. А XVIII. sz. első felében azonban a fenti két intézményalapítás inkább csak korai kisérlet, de még nem az új állami művelődéspolitikai irányzat kezdete. A korabeli Magyarországon a műszaki és természettudományok iránti érdeklődés jelentkezését a viszonylag fejlettebb területeken, a Felvidék és részben Erdély gazdagabb városaiban tapasztalhatjuk. Szó volt már arról, hogy a Németországban elterjedt pietizmus követői, elsősorban Bél Mátyás a felvidéki városokban, igy Besztercebányán, majd a pozsonyi evangélikus líceumban tanitott, és hirdette a gyakorlati ismeretek fontosságát hangsúlyozó pietista elveket. Kortársa és egyben segítőtársa volt а XVIII. sz. első felének legkiválóbb magyar polgári mérnöke Mikoviny Sámuel, aki korábban szintén német egyetemen, a
