Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet

- 98 Д szigorlati rendszer

Korábban már megismerkedtünk azzal a szigorlati rendszerrel, amelyet az alapitó királyi rendelet körvonalazott. Az In- stitutum oktatási rendjének megmerevedését mutatja az a tény, hogy ez a szabályzat lényegében nem változott а XIX. sz. közepéig. A mérnöki szigorlat kötelező négy tárgya továbbra is; 1. a földmérés és trigonometria, 2. a hidraulika /vizépitészet/ és hidrotechnika, 3. a mechanika, 4. a mezőgazdaságtan volt. A felsőbb matematika tanára mint tudjuk, az 1790-es évektől kezdve részt vett ugyan a mérnöki szigorlatokon, de e tárgyból nem volt kötelező a vizsga letétele. Ez persze nem jelenti azt, hogy néhány mérnökhallgató nem szigorlatozhatott önkéntesen e tantárgyból. Az 1840-es évektől ilyenről van is tudomásunk. 164/

A mérnöki szigorlat gyakorlati részének formája azonban jelentősen módosult az 1790-es évek elejétől. Mint tudjuk, az alapító rendelet még a szigorlati bizottság előtt, terepen végzendő gyakorlati szigorlat letételét is előírta, ami konkrétan mérnöki feladat elvégzését jelentette /pl. szintezés/, úgy, hogy a szigorlatozó kötel'es volt a helyszínen készített felmérését /rajzát/ is bemutatni. E vizsga nyomán került az anyakönyvbe a bejegyzés; "e praxi et arte delineandi adprobatus", 1®5/ Az 1810-es évektől kezdve azonban egyre kevesebben teszik le a gyakorlati szigorlati vizsgát, amely 1827-ben szerepel az intézet anyakönyvében utoljára.

A csökkenés, illetve a gyakorlati szigorlat elhagyásának oka az, hogy 1788 után letétele feleslegessé vált. Ebben az év-