Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet

- 90 ­tanügynek az örökös tartományokbelltől való függőségét. Leegy­szerűsítve azt mondhatnánk, hogy valahány szór a bécsi Egyetem oktatási rendszerében változás történt, röviddel azután a vál­tozást a pesti Egyetemen is bevezették. Lényegében ez történt 1816-ban, mikor az uralkodó október 11-i rendeletével vissza­állította a Bölcsészeti Kar harmadik évfolyamát. A követ­kező tanévben tehát csekély változtatásokkal újra az 1806 előt­ti tanterv szerint oktattak. A harmadévesek tananyagában sze­replő építészet és vizépitészet tárgyat azonban már nem az Institutum vezető tanára adta elő, hanem az elemi matematika professzora. Az 1810-es évek végétől, s különösen a 20-as évek közepé­től egyre inkább tapasztalhatjuk, hogy a Bölcsészeti Kar és az Institutum Geometricum közötti, korábban igen szoros kapcsolat meglazult. A Kar tisztán elméleti jellegű képzése és a mérnöki tanfolyam gyakorlati iránya olyan eltérő volt, hogy hosszú tá­von egyre kevésbé lehetett elképzelni a két intézmény közös szervezetben való működését. Persze ez a megállapítás a hazai műszaki szakemberekben, csak később, a 30-as évek közepére tu­datosodott. Közben az 1820/21-es tanévtől az Institutumban a mechanika oktatására fordított idő tovább csökkent, ugyanis ettől kezdve már csak a második félévben tartotta meg a fizika professzora a mechanika vasár- és ünnepnapi óráit. 1826-ban a kormányzat újra leszállította a Kar tanulmányi idejét két évre. Természetesen ismét a bécsi Egyetem rendsze­réhez való igazításról volt szó. -^3/ Ezek után a Kar rendes tárgyai között reál jellegű csak az elemi matematika és a fi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom