Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet

- 85 bőgj a táblázatokban az Institutum fő tantárgyára, tehát a gyakorlati mértanra és a vizépitészetre vonatkozó óraszámok pontosan az eredeti egyetemi programokban lévő adatokat tükrözik, de gjakorlatilag ez az elméleti órák számát jelöli, meljekhez a terepgjakorlatok és rajzkészitések idejét mindig hozzá kell számítani. Az 1782/83-as tanév esetében a minimálisan előirt rajzgyakorlatok idejét közölni tudtuk, később ez már nem állt rendelkezésünkre. Annyi bizonyos, hogy az elsőéves hallgatók a későbbiekben is mintegy kétszer annyi rajzgyakorlatra voltak kötelezve, mint a másodévesek. A terepgyakorlatok ideje változó. Az első /téli/ félévben mindig több volt az elméleti órák száma, mig a második /nyári/ félévben a gyakorlati foglalkozások száma haladta meg az elméletiekét. A gyakorlatok ideye es száma nyilvánvalóan függött az Institutum vezető tanárának gyakorlati mérnöki ismereteitől, a hallgatók szamától és az anyagi lehetőségektől. Annyit bizonyosan tudunk, hogy а XIX. sz. közepe táján, az intézet fennállásának utolsó idejében hetenként egy teljes nap volt szánva a mérnökhallgatók gyakorlati képzésére. A többi tantárgy esetében a közölt óraszámok a tényleges helyzetet tükrözik.

Az 1782/83-ban érvényben volt legelső tanrendről korábban már szóltunk, így itt csak néhány kiegészitést kivárnunk tenni.

E tanrend még az Institutum hároméves oktatási rendjének megfelelően készült és az alapitó rendelet pozitív vonásait tükrözi még akkor is, ha a felsőbb matematika nem kötelező tárgy, az é- pitészet pedig nem szerepel külön, hanem csak része az alkalmazott felsőbb matematika anyagának, mely összefoglaló névvel je-