Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet

- 24 nak nevezi, az ez idő alatt megjelent két legfontosabb rendelettel jellemezve a kort. Mint látni fogjak a hazai mérnökképzés történetének tárgyalásánál is szükségszerűen újabb és újabb átfogó vagy kisebb lélegzetű reformtervek vizsgálatába kell fognunk.

Az oktatásügy ilyen átmeneti jellege természetesen függvénye volt a Habsburg birodalom XVTII. sz. végi nagy belső átalakulásának, a felvilágosult abszolutizmus művelődéspolitikájának. В művelődéspolitika - mint az előzőekben már láttuk - a köznevelés utilitarisztikus jellegét helyezte előtérbe, vagyis a centralizált, s gazdasági aLetében már a kapitalizálódás útjára lépő állam számára hasznos ismeretekkel rendelkező állampolgároknak képzését. E koncepció természetes következménye a szakoktatás megindulása s egyre erőteljesebbé válása. Mielőtt azonban még a fentiek alapján bárkiben az a kép alakulna ki, hogy eszerint a XVTII. sz. hetvenes éveitől kezdve a magyar szakoktatás, s benne az ipari szakoktatás erőteljes és folyamatos fejlődésnek indult, azonnal finomítani kell az előző megállapitást. A magyarországi állami neveléspolitika egyrészt ugyan függvénye volt az örökös tartományok-belinek, s azt bizonyos lemaradással követte, másrészt azonban döntő hatással voltak rá a speciális hazai körülmények, a jóval elmaradottabb gazdasági-ipari fejlődés, a birodalmi centralizációval való szembenállás, a felekezeti és nemzetiségi viszonyok, hogy csak a legfontosabbakat említsük a hazai oktatási rendszert meghatározó tényezők közül. Csak egyet lehet érteni M. Zemplén Jolánnak azzal a n»egállapit ásóval, hogy "ez a korszak telve van