Szögi László: Mérnökképző intézet a bölcsészeti karon 1782-1850 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 5. (Budapest, 1980)

2. Az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, az első egyetemi szintű magyar mérnökképző intézet

- 99 ben ugyanis a Helytartótanács elrendelte, hogy a továbbiakban mérnöki oklevelet csak az kaphat, aki nemcsak a kötelező szigorlatokat tette le sikeresen, de hitelesen igazolta, hogy két évig gyakornokoskodott, vagy az Építési és Vízügyi Igazgatóságon, vagy bármely okleveles megyei, vagy kamarai mérnök mellett. a hallgatóknak be kellett mutatni azokat a rajzokat,

vagy felméréseket is, melyeket e két év során maguk készítettek. E gyakorlati rendszer bevezetésének oka nyilvánvalóan az volt, hogy az Institutum elsősorban elméleti képzését alapos gyakorlati munkával egészítsék ki. Az új szisztéma azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mivel hasznossága leginkább azoh mérnök tudásától, munkájának jellegétől, felszerelésétől függött, aki mellé a gyakornokoskodó hallgató került.

Kint az intézet vezető tanára irta 1843-ban, a diákok a két esztendő nagyobb idejét mérőasztal mellett töltötték és a "legjobb esetben sem volt idejük kísérletekre, s alig volt alkalmuk a mindenféle munkálatnál szükséges különböző szerek használatára." 167/

Az Institutum oktatási rendszerének változásához tartozik még annak ismertetése is, hogy а XIX. sz. harmincas, negyvenes éveiben lehetőség volt a mérnöki oklevél megszerzésére magántanulás útján is. A magántanulók tanulmányi ideje a rendes hallgatókéhoz hasonlóan két év volt, tehát csak beiratkozásuk után két évvel jelentkezhettek szigorlatra. A félévi vizsgákat ők is kötelesek voltak letenni, csupán azok időpontja nem volt meghatározott. A könnyítés tehát csak annyi, hogy ezeknek a hallgatóknak - nagyobbrészt vidékieknek - nem kellett Pesten