Gergely András: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filózófiai Tanszékének története 1867-1918 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 3. (Budapest, 1976)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Tanszékének története 1867–1918

- 20 ­betegsége, Alexandert sokirányú érdeklődése, dekoncentráltsá- ga akadályozta saját rendszer kiépítésében. /Ezek a szubjek­tív okok is közrejátsszhattak abban, hogy a magyar filozófia első nagy "rendszere" a másik egyetemen, Kolozsvárt született meg, Böhm Károly munkássága révén./ Három professzor mellett a magántanári rendszer szükségképp háttérbe szorult. Mindössze három filozófiai ma­gántanár működött ezekben az években: Bánóczi József, Buday József és Pauler Ákos. ^ 72 Bánóczi József ' neve elválaszthatatlanul összefo­nódott Alexander Bernátéval: közösen szerkesztették a Filozó­fiai írók Tárát. Kapcsolatuk több volt ennél: Alexander és Bánóczi hat évtizeden át tartó barátsága, tudományos együtt­működése ritka jelenség tudománytörténetünkben. Együtt végez­ték a gimnáziumot, az egyetemet, együtt utaztak külföldre, hogy filozófiát tanuljanak. Egyidőben habilitáltak az egyete­men, és Bánóczi József, a hü barát és munkatárs, ettől kezdve 1 ^ négy évtizeden át megszakítás nélkül tartotta előadásait. Ha párhuzamba állitjuk a Filozófiai írók Tárának köteteit és Bánóczi "conversatoriurnáit", akkor két párhuzamos sóit kapunk: a kötetek megjelenésük után azonnal az oktatás szolgálatába állottak. Descartes, Hume, Taine, Bacon, Kant, Spinoza, Pascal és az ókori filozófusok magyar forditása sok­szor ma is éppoly nélkülözhetetlen az egyetemi filozófiaokta­tásban, mint Bánóczi idejében. Nemcsak szerkesztették, de for­dították és lektorálták is az egyes köteteket. A fordítások sokszor korszakos jelentőségűek a magyar filozófia, de főként

Next

/
Oldalképek
Tartalom