Dénes Iván Zoltán: Szekfü Gyula magántanári képesítésének ügye 1914-1916 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 2. (Budapest, 1976)

III. Angyal Dávid jelentése

- 55 fiatalsága miatt sem érezhette át elég mélyem.

Másrészt tagadjuk azt, hogy Szekfü gyalázni akarta Hákóozit. Könyve szigorú tudományos módszerrel van Írva. Azt a merésznek látszó állítását, hogy Rákóczinak tudomása volt az embereitől vezetett kártyabankról, újabban Márki Sándor is valóságnak ismerte el. Es Szekfü ezt a tényt sem akarta R. gya- lázására felhasználni. Egyáltalán több helyütt meleg tisztelettel szól R. egyéniségéről. "Bizonyos" - igy szól a 67. lapon -, "hogy R. vezérlő fejedelem korában a sikertelenséget nehéz viszonyainak, de nem az ő jóakarata és kötelességei komoly felfogása hiányának tudhatta be. A felkelőktől rábízott magas hivatalokban Istenre irányított szemmel igyekezett legjobb tudása szerint munkálkodni". Hasonló helyeket többet is idézhetnénk. A meleg elismerés hangját az érdes megjegyzésekkel az a gondolat köti össze, hogy R. lelki kiválóságának az emigratio nyomott viszonyai megártottak. E különben téves gondolat kapcsolatban a már említett polemikus czéllal, magyarázi- za meg a könyvnek kellemetlen hatású fordulatait.

Hogy hazafiatlanság, vagy a magyar szabadságharcok jogosságának tagadása hangolta volna e fordulatokra a szerzőt, azt nem lehet föltennünk. Az a politikai alaptétele, hogy M.o.- nak 1711-1735-ig már nem volt szüksége forradalomra, talán helytelen, de bizonyára nem hazafiatlan gondolat. A XVTI. századra pedig ismételten hangoztatja a szerző, hogy "a Bethlenek és Rákócziak erdélyi fejedelemsége a magyar alkotmánynak és vallásszabadságnak mindvégig harcrakész védelmezője volt".

/303. és 335« 11./ Van néhány stilisztikailag nem szerencsés