Dénes Iván Zoltán: Szekfü Gyula magántanári képesítésének ügye 1914-1916 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 2. (Budapest, 1976)
II. Marczali Henrik jelentése
- 45 De abból következik a történetíró nagy felelőssége is. Nem szabad kimondani véleményét, Ítéletét, mig meg nem tett minden lehetőt ahhoz, hogy meggyőződése csakugyan lehető biztos és szilárd alapokon nyugodjék. És ha Szekfü valamiben vétett, mint láttuk, ebben vétett. De még egy más hibáját sem szabad elhallgatnom, nem azért, mert engem személyesen érint, hanem azért, mert általánosító tendentiája itt is sérti az igazságot. Thaly munkásságát bíráló és jellemző hosszú jegyzetében ezeket mondja: "Sikerült keresztülvinnie a Rákóczi kor történetének monopolizá- lását és jaj volt annak, ki az 6 szélbali felfogásától mentesen meri: volna belefogni a kor tanulmányozásába. S e dictatura alatt nemcsak a Rákóczi kor feldolgozása, hanem az egész magyar historiographia kárt szenvedett." /372. 1./. Ez reám nézve nem áll. Thaly egész dictaturája alatt úgy Írtam Rákócziról és koráról, ahogy meggyőződésem parancsolta. Az ilyen dictatu- rának, mely nem tudományon, hanem, mint a szerző kifejti, terroron alapult, csak gyönge, magában nem bizó ember veti magát alá. Nem szükséges, hogy engem névleg is megnevezzen, de az ilyen általánosítás ellen a magyar historiographia becsülete érdekében itt is tiltakoznom kell. Ezekben legjobb tudásom s lelkiismeretem szerint igyekeztem a T. kart tájékoztatni egy nem közönséges tehetségnek még tévedéseiben is érdekes, mert jóhiszemű, eddigi munkálkodása felől. Szekfü általános képzettségét, és különösen históriai műveltségét illetőleg, máris kiválóbb történetíróink közé